Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....
esetleg földfelesleg lenne - költözni. Az 516 földnélküli döntő többsége - elsősorban a gazdasági cselédek - semmit nem tudtak az igényelt földért fizetni. Egy részük pedig a vételár 1/4-ét ajánlotta fel, 3/4-ét pedig az államtól kívánta igényelni, hosszú lejáratra. A 318 földdel rendelkező igénylő többsége (elsősorban a 165 0-5 k.holddal rendelkezők) a vételár 1/3-át, esetleg 1/2 részét ajánlotta fel. A középparasztok egy része pedig a vételár 2/3-át, vagy az egészet ki tudta volna fizetni. A földigényeket elemezve megállapíthatjuk, hogy a közép- és gazdagparasztság nem tudta kihasználni a helyzetet földjei gyarapítására. Ezt nemcsak a rendeletek és a törvény tette lehetetlenné, hanem az összeíró bizottságok szegényparaszti többsége is. Ezt bizonyítja pl. az is, hogy a nagyigmándi Munkástanács először a 214 volt katonát írta össze és ezek földigényeit a falu határában lévő nagybirtokokból javasolta kielégíteni. Ezután következik az a 117 fő, „akinek vagy van elegendő vagyonuk, vagy katonák nem voltak, de földre igényt tartanak". Ebből csak 40 igénylőt tudtak a Ghyczy örökösök pusztaszentmihályi birtokából kielégíteni, a többiek neve mellé azt írták, hogy „a földosztó bizottság által megállapítandó helyről" fogják a földigényeiket kielégíteni. Itt tehát a rendeletek, ill. a törvény szelleme találkozott az alulról jövő népi igazságérzettel. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e 117 igénylőből 41-nek nem volt földje és közülük 21-nek nem volt háza, ill. gazdasági felszerelése! 1 9 Befejezésül szólni kell még a Komárom megyei 3 községben készült összeírások mellé csatolt indoklásokról. Ezek jól kiegészítik az eddig ismertetett statisztikai adatokat, érzékeltetik az összeírások helyi körülményeit és némi betekintést engednek a földreform további alakulásába. Itt azonban - e tanulmány terjedelmi korlátai miatt - csak a nagyigmándiak indoklásának lényegét ismertetjük. Nagyigmándon 1919. február 14-re készült el a földigénylők összeírása. Érdekes, hogy az összeíráshoz csatolt kérelmet nem a Buza Barna által irányított FM-hez, hanem a Nagyatádi Szabó által vezetett Népgazdasági Minisztériumhoz címezték, amely azt február 18-án kapta meg. Ebből kiderül, hogy az összeírást és a kérelmet „a nagyigmándi leszerelt katonákból alakult Munkástanács - mely pártpolitikai szempontból a Kisgazdapárthoz tartozik" - készíttette és kérte annak a „körülményekhez képest sürgős teljesítését". A Kisgazda c. lap felhívásának megfelelően tájékoztatták a népgazdasági minisztert: „Községünket körülveszi a gróf Eszterházy Miklós Móricz féle hitbizományi és a pannonhalmi főapátságnak egyházi birtoka. A lakosság legnagyobb része zsellér, vagyontalan elemekből áll: ezek pedig a nagybirtokok részes aratói voltak. A folyó évben azonban a földműves szegény nép megélhetése veszélyeztetve van, mert nincs kilátás arra, hogy a nagybirtokok meg legyenek művelve." Ezt a megállapításukat az alábbiakban részletesen bizonyították. Hangsúlyozva azt, hogy tudják: „a birtokreform az egy nagy átalakulás, amelynek keresztülviteléhez hosszú idő kell. Nem is törekszünk azonnali tulajdonjogra, hanem követve a »Kisgazda« intencióit... azt óhajtanánk, hogy az említett birtokokat már most tavasszal megkaphatnánk művelésbe." Kérték a minisztert, hogy kérelmüket ne ígérettel intézze el, hanem „a már útra készen álló 100-200 bizottságból" egyet Nagyigmándra is kiküldjön, „mert ha a nép nem látja a földosztásnak legalább a megindítását - a mostani túlfeszült hangulat mellett hamar nyugtalanság támadhat, ami könnyen megzavarhatja a belrendet és nyugalmat." Kérelmük végén jelentették, hogy a „nagybirtokosokhoz memorandumban fordultak". A 19 OL.K-545. FM. OBT-1919. 1 csomó 00-579.24. 63
