Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán ....

ra azonban már nem maradt idő. Ez - demonstratív módon - csak Károlyi Mihály kálkápolnai birtokán indult meg február 23-án."

9 Miért szükséges a fenti historiográfiai áttekintés? Mert csak így tudom bizonyítani a polgári demokratikus forradalom földreformjával kapcsolatos közel 40 éves sztereotípiák makacs továbbélését a monografikus művekben. Ezek lényegét a következőképpen lehet összefoglalni: az 1919. évi XVIII. néptörvényt későn fogadta el a kormány, e törvény a reformot felülről, bürokratikusán kívánta végrehajtani, a kormány nem fogott hozzá a törvény azonnali végrehajtásához. Mint láttuk a rendszerváltás utáni szintézisek lényegében megismétlik ezen állításokat, legföljebb az utolsót finomították úgy, hogy a törvény végrehajtására a kormánynak „már nem maradt ideje." Ormos Mária a probléma lényegét abban látja, hogy a földreform késlekedése és elmaradása miatt a falu, a parasztság, „nem vált a polgári demokratikus kormányzat hívévé". Igaz-e Ormos Mária állítása? Vagy volt-e a parasztság körében támogatottsága a polgári demokratikus forradalomnak, annak földreformjának? Helytállóak-e az egyetemi jegyezetek és a szintézisek polgári demokratikus forradalom földreformjára tett - és lényegében 40 éve változatlan - negatív megállapításai? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ. 2. A FÖLDIGÉNYLŐK ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁSA Mint láttuk ezzel a kérdéssel az összefoglaló művek nem foglalkoznak. Egyedül az 1974-ben megjelent tízkötetes Magyarország története 8. kötete említi meg a következőt: „a Földművelésügyi Minisztérium a parasztság nyugtalanságának levezetésére már november 7-én utasítást adott a hadviselt földigénylők összeírására."

1

0 Ennél többet azonban nem tudhat meg az érdeklődő. Miért? Erre a kérdésre nincs válasz. Ugyanis az nem elfogadható válasz, hogy ezt a kérdést nem vizsgálta a szakirodalom. Mert vizsgálta! Kávássy Sándor 1967-ben a Levéltári Közleményben, 1969-ben pedig az Agrártörténeti Szemlében tette közzé e kérdéskörrel foglalkozó színvonalas megyetörténeti tanulmányait. Ő a Somogy megyei földosztó szervek létrehozását, működését és az ottani földosztás eredményeit vizsgálta.

1

1 E tanulmányokból megtudható, hogy az országon ekkor végigviharzó ösztönös katona- és parasztlázadások leszerelése érdekében Buza Barna földművelésügyi miniszter már 1918. november 7-én utasította a vármegyéket az 5. k. holdnál kevesebb földdel rendelkező, hadviselt földigénylők 60 napon belüli összeírására. Minden városról és községről külön összeírás felvételét kérte, amelyet a városi tanácsok és a falusi képviselőtestületek útján összeállított bizottságoknak kellett elvégezni. Lényeges megemlíteni, hogy e bizottságok tagjainak felét a hadviselt földigénylőkből kellett kijelölni! A rendelet kizárta azokat a földigénylőket az összeírásból, akik annak megjelenése után is „a közrend megbontásában vagy vagyonrongálásban vétkesnek találtatnak", nem vesznek 9 ROMSICS Ignác: Magyarország a XX. században. Oziris K. Bp. 1999. Az idézet a kézirat 82. oldalán található! 10 Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Akadémiai K. 1976. 139.p. 11 KÁVÁSSY Sándor: Földosztó szervek és működésük Somogyban 1919-ben. Levéltári Közlemények, 1967. XXXVIII. évf. 69-85.

p., KÁVÁSSY SÁNDOR: A földművelő nép földhöz juttatása Somogyban 1919-ben. Agrártörténeti Szemle, 1969. 7. évf. 193-217.p. 59