Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

Palugyay 1855-ben még csak római katolikus anyaszentegyházról tudott, jóllehet élt a városban 1589 óhitű (görögkeleti), 54 evangélikus, 43 református és 681 zsidó.

69 Ugyanakkor megemlítette „az óhitűek szép templomát" és a zsinagógát, amelyek viszont nem voltak önálló anyaegyházi szervezetek, mert a görög nem egyesültek vallási irányítását a magyarcsanádi óhitű közösség látta el, míg a zsidókét a pesti rabbiátus. Magyarország hivatalos helységnévtára 1873-tól tünteti föl valamennyi konfesszió szegedi anyaegyházi szervezetét. Azaz szegedi hitfelekezetek jogosultak voltak a hívek társadalmi és demográfiai állapotában bekövetkezett változások hivatalos regisztrálására, anyakönyvezésre, közösségi életük és lelki gondozásuk független irányítására.

70 Ennek a sajátos értékképviseletnek és humán szocializációnak voltak színterei a katolikus egyház befolyása alatt álló népkörök rókusi, felsővárosi, alsóvárosi); a szerb segélyző és szerb nőegylet; az Üdvözítőről elnevezett Szent Ferenc-rendű; a Szent Istvánról elnevezett Irgalmas rendű férfi és a Miasszonyunkról elnevezett női szerzetházak, a felekezeti alapon szerveződött egészségügyi (Rókus kórház, izraelita kórház) és szociális (Chevra Kadisha, Izraelita Nő -; Kiházasító; Temetkezési és Komaegylet) intézmények, illetve az elemi szintű iskolahálózat. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy az egyházak valaminő civil terjeszkedésbe fogtak, hanem részt vállaltak a polgárosodással együttjáró közösségi-szociális konfliktusok enyhítéséből. A párhuzamosan jelentkező vallási elközömbösülés, a szekularizációval szemben az egyházaknak alternatív létjogosultságot kínált e közösségi funkció modern állami körülmények között is a korábbi kiváltságokkal szemben. A katolikus egyház szellemi és erkölcsi pozícióját azonban nem volt könnyű megingatni az eleve laicizáltabb egyházaknak, mert polgáribb életfelfogásukat, liberálisabb szervezetüket nem tudták társadalmi reputációjuknak arányos növelésére fordítani. Nem, mert maga a katolikus egyház is igazodott a polgári elvárásokhoz, illetve kvázi-államegyházi jellegéből adódóan a gyógyítás, az iskola és szószék területén élvezett hagyományos előnyét színvonalasan ötvözte az állami támogatást élvező hasznos tevékenységformákkal. Tünetértékűnek foghatjuk fel a város által fenntartott vagy támogatott, az ifjúság szellemi képzését szolgáló különböző segédegyletek és körök ünnepi meghívóinak protokoll-listáját, melyen a katolikus egyház képviselője igen előkelő helyet foglalt el, míg a többi egyház nem részesült a hivatalos invitálás tiszteletében.

7

1 Más volt a helyzet a protestáns vallásokkal. Kezdetben talán nagyobb volt a vele szemben megnyilvánuló hivatalos ellenszenv mint az izraelitákkal szemben.'

2 Ugyanakkor a kálvinisták templomának népi elnevezése a „kakastemplom" a helyi ferences barátok toleranciáját hirdette, amennyiben az elnevezés alapjául szolgáló kakast, mint no a 16. sz.-i kálvinista emléket adták át az őrizetükből. A rendi ízű vallási szűkkeblűség kisebb mértékben sújtotta az evangélikusokat az ötvenes évek polgári kormányzata idején. Közösségük 1854-re érte el az önálló egyház alapításához elegendő létszámot. Ekkor adták be a helyi evangélikus lakosok saját egy69 PALUGYAY Imre: Szabad királyi városok leírása. Peat, 1853. 230-231. p. 70 Magyarország Helységnévtára. Csongrád vármegye 1863., 1873. év. 71 Csongrád megyei Levéltár Szeged város Tan. jkv. 440/1861. 72 De a népi katolicizmus barátságosan fogadta a kálvinista jövevényeket, ahogy ezt Bálint Sándor is feljegyezte az alsóvárosi nép magatartása kapcsán. Szeged, 1957. 671. p. 73 Uo. 38