Zombori István (szerk.): Nagy István emlékkönyv (Szeged, 1999)
MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete
középkori történeti viszonyai támaszthatják alá, amelynek egyetlen más példája nem ismert, csupán a csak leírásból ismert apostagi templom, amely viszont bizonyosan más típusú templom volt. Bizonyítható adat azonban a johanniták jelenléte Karcsán, akik viszont közvetíthettek keleti elemeket. „Ez esetben - állapította meg Marosi - az egész csoport, már megállapított közel-keleti és végső soron kaukázusi eredetű sajátosságaival nem a magyarországi-bizánci kapcsolatok XI. századi történetéhez tartozna, hanem a XII. század fordulója körüli bizantinizmust képviseli". 10 1 A gerényi templom alapján fölhívta a figyelmet, hogy pl. a kapuzat esetében csak típusában beszélhetünk keleti eredetű építészeti formáról, a megvalósítás már a nyugati építészet technikai formakincsének és hagyományainak felelt meg, s nem szükségszerűen bizáncias a karcsai és kiszombori templom külső és belső ornamentikája sem, mert a tégla architektúra a XII. században már széles körben elterjedt Magyarországon is. 10 2 Marosi Ernő érvelése, tehát az egész csoport építésének későbbre datálása, s esetleges összefüggésbe hozása a XQ. századi bizantinizmussal nem csupán építészettörténeti, de logikai szempontból is megválaszolta azt a kérdést, amelyet sem Gervers-Molnár Vera, sem Dávid Katalin, sem pedig Györffy György nem válaszolt meg, tudniillik azt, hogy ha a kiszombori rotunda keletkezése a bizánci típusú kereszténység dél-alföldi megjelenésével volt összefüggésben, akkor mi volt a magyarázata a karcsai és gerényi rotunda felépítésének, amelyek e területtől több száz kilométeres távolságra találhatók. Persze, a logikai levezetés vissza is fordítható, s itt viszont Marosi Ernő maradt adós a válasszal: vajon a kiszombori rotunda XII. századi építése hogyan volt levezethető a johanniták karcsai birtoklásából, hiszen semmiféle adat nincs arra, hogy a johanniták megfordultak volna Kiszomboron. A felvetett kérdésekre, s ezzel együtt a kiszombori rotunda építésének időpont-meghatározására a templom régészeti feltárása adhatott újabb fogódzókat. 5. AZ 1975-ÖS RÉGÉSZETI FELTÁRÁS ÚJ EREDMÉNYEI A kiszombori körtemplom újabb kutatásának megkezdését egyrészt az igen magas talajvíz tette szükségessé, amely szüntelenül veszélyeztette a falakat és az 1939-ben restaurált freskókat, másrészt a karcsai rotunda kutatása során felmerült, de az épület későromán-kori bővítése miatt (amely rekonstruálhatatlanul tönkretette a körtemplom egy részét) megválaszolhatatlan kérdések tisztázása, s nem utolsó sorban a rotundák e típusának egyedi volta indította el. A körtemplom helyreállításának alapkoncepciója az 1904-ben fölvetett elképzeléshez hasonlóan a templomról való leválasztás, tehát az eredeti állapotban való helyreállítás volt. 10 3 Az 1975-ben megkezdett feltárás, amelyet Kozák Károly régész irányított, az eredeti padlószint helyreállításával, valamint falkutatással indult meg. Ennek során napvilágra került a barokk kori átépítés során lebontott hatodik karéj, s megtalálták az eredeti, a „falsíkból kissé kilépő" kapuépítmény maradványait. Az eredeti alapépítmény feltárása világossá tette, hogy a külső héjazat és a belső karéjok építése egyidejű, azaz Dávid Katalin felvetése a templomépítés két szakaszá101 MAROSI Ernő: A gerényi rotunda építéstörténetéhez. 298. 102 Uo. 103 ERDEI Ferenc: Románkori rotunda helyreállítása, Kiszombor. = Magyar Építőipar. 1985:1-2. 40-42., Uő.: A kiszombori román-kori rotunda helyreállítása. = Műemlékvédelem. 1987:3. 207-219. 111
