Temesváry Ferenc: Eleink gyűjtötték... : fegyverek, hadiemlékek, ló- és viseleti tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1999)

Bevezető

kerete. Az anyagi gondok növekedése tehát korlátozza a tervszerű gyűjtést. A nyomasztó helyhiány sem tartozik a hajtóerők közé. Az 1962-től 1989-ig jelentkező nagy lehetőségeket sajnálatos módon amagyarországi országos múzeumok nagy része sem használta ki, a vidéki városainknak még a lehetőség sem adatott meg. így a múlt század ötvenes éveitől használatos, kiállításainkon nélkülözhetetlen katonai lőfegyverek: a porosz gyutűs Dreyse, az angol Snider, a szerb Roberts, az amerikai Peabody-Martini, a Winchesterek tucatnyi változata, a svájci Vetterli, az osztrák Fruwirth, Kropatschek, Wänzl, Wemdl, az angol Enfield, a japán Arisaka, a francia Berthier, Chassepot, az orosz Mosszin-Nagant, a belga, német, szerb, cseh Mauser, a Mannlicher gyártmányok széles sora, az olasz Mannlicher-Carcano, a magyar és külföldi készítményű géppisztolyok, gépkarabélyok, golyószórók, géppuskák nagy része a kohók martalékává lett. Hasonló sors várt ezen fegyverek vadászpuska-változataira is. A sorból nem maradtak ki a bockok, drillingek, Kimer, Pauer, Zoller, Wlasák, Borsay, Szalay, Kobza műhelyeikben készült magyar mestermunkák sem. A magyar főurak és gazdag polgárok által használt külföldi készítményekből - amelyek közül számos ékszerfegy vernek minősül Ferlach, Lüttich, Bécs, Prága, Brescia, Párizs, London, Madrid, Pozsony és nem utolsósorban Budapest gyárainak világhírű darabjaiból, a nagy magyar konstruktőr, Frommer Rudolf világviszonylatban is elismert készítményeiből, céllövészetre és vadászatra is alkalmazott kisűrméretű fegyverekből, a széles körben elteijedt légpuskákból még a Magyar Nemzeti Múzeum is csak néhány száz darabot tudott megmenteni. A mondottak különösen érintenek bennünket, mert hazánkban ma már arzenálok nem léteznek. A Hunyadiak, Báthoriak, Zrínyiek, Nádasdyak, Rákócziak és más kiemelkedő személyiségek világhírű gyűjteményei örökre szétestek, részben megsemmisültek, de legfőképpen Trianon következtében, Magyarország felosztásával, a hosszú évszázados háborúktól megkímélt, szabadabban fejlődő Erdély és Felvidék elvesztésével, a védett területekre visszavont magyar fegyvergyűjtemények idegen kézre kerültek. Ami maradt, az a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban és néhány vidéki múzeumban koncentrálódott. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyarországi magángyűjteményeket sem. Ezekről keveset tudunk, bár hatásukat érezzük. Fejlődésük lassú és állandóan változásban vannak. A gyűjtői tevékenység a szakterület csaknem valamennyi ágát felöleli, bár számszerű eredményt csak a tűzifegyverek és kardok családjában tud felmutatni. A felmerült kívánságnak eleget téve a Koszta József Múzeumhoz tartozó Szegvári Falumúzeum, valamint a Szentesen és Szentes határában előkerült, 18