Temesváry Ferenc: Eleink gyűjtötték... : fegyverek, hadiemlékek, ló- és viseleti tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1999)
Bevezető
célját szolgáló botokat, bunkókat, és így sorolhatnánk tovább - a fegyvergyűjtemények részeként tartják nyilván. Például szolgálhat a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára, ahol a főúri vértek, lovagi kardok, katonai és polgári fegyverek ezrei mellé sorolták a fentebb már említett népi eszközöket, fejlődésük vizsgálatának megkönnyítése miatt. így nem véletlen, hogy a Magyarországon közzétett fegyverkatalógusokban is vannak olyan anyagegyüttesek, amelyek önmagukban fegyver vagy militária körébe nem tartoznak. Nem kivétel ez alól jelen kötetünk sem! A leltárkönyvekben megbúvó anyagot a terület legrégibb kutatói is csak részben ismerik, s így a tudomány számára a militária körébe sorolható fegyver, illetve fegyvernek is minősülő tárgyak, a gazdag információkat hordozó frontemlékek, iratok, levelek ma még nem válnak - válhatnak - analóg anyaggá, s így nem hasznosíthatók. A megoldást közel fél évszázaddal ezelőtt egy központi adattár felállításában látták, de a szakember és az anyagi háttér hiánya miatt az elgondolások nem valósulhattak meg. így központi adattár helyett egyes kutatók igényeit tükröző fiók adattárak keletkeztek. A felmérés mélységét a művészet-, hely-, ipartörténész vagy egy megrendezésre kerülő kiállítás igénye határozta meg. A mai napig általánosságban jellemző, hogy a legtöbb múzeumban a fegyveranyag nem kutatott, nem rendszerezett és az esetlegesen leírt darabok is a szakmai nyelv hiányát tükrözik. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya által meghirdetett katalógusprogram keretén belül néhányat a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertára kezdett el megvalósítani. így látott napvilágot Temesváry Ferenc fegyvertörténész tollából a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye 1980-ban, a váci Vak Bottyán Múzeum fegyvergyűjteménye 1984-ben. A Magyar Nemzeti Múzeum tűzifegyver-gyűjteménye I. Pisztolyok 1988-ban, s várhatóan kiadásra kerül a tűzifegyver-gyűjtemény II-III kötete is. Nagy előrelépések történtek a csongrádi Tari László, a szegedi Móra Ferenc, és a sárospataki Rákóczi Ferenc Múzeum fegyveranyagának felmérése terén. Vidéki múzeumainkban is volnának olyan kutatók, akik a fegyvertörténetet érintő muzeológiai feladatok megoldásában, a hátrányok felszámolásában, egy központi adatbank felállításában, katalógusok megírásában, de legalább állagjegyzékek összeállításában tevékeny szerepet tudnának vállalni. Néhány évvel ezelőtt még reménykedtünk abban, hogy Visegrádon Gróf Péter tehetséges régészünk a dunai leletek katalógusát elkészíti, Veres D. Csaba a kutatás számára csaknem ismeretlen veszprémi gyűjteményt feldolgozza, hogy Tóth Imre a Budapesti Történeti Múzeumban található, példamutatóan rendben tartott fegyvereket kötetbe érleli. Ismereteim szerint már csak Rémiás Tiborban bizakodhatunk, hogy a mis16
