Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek - Történeti források és régészeti adatok az iráni nyelvű népek kardkultuszára, a szentélyeikre és a máglyaáldozatokra
MAKKAY JÁNOS világosan utalt Dumézil Attila kardjával kapcsolatban, amelynek harcias jellege ... pontosan olyan, mint az Árész rőzsehalmába, illetve Batraz máglyájába szúrt vérengző és telhetetlen kard." 11 6 A fentebbiek tanulságai röviden azt jelentik, hogy a karddal kapcsolatos kultuszok, beleértve a szentként tisztelt kard elhelyezését egy kerek áldozati térség közepén, a halottak tiszteletére vagy esetenként a háború istenének hozott égő áldozatok és részleteik legkorábban az iráni népek régészeti hagyatékából és a rájuk vonatkozó forrásokból ismertek. Nem zárhatjuk ki, hogy valamikor az ősidőkben hasonló szokások a legősibb török - vagy altáji, vagy altáji-török 11 7 - nyelvű népek körében is kialakulhattak. Az iráni hagyatékhoz hasonlóan régi adatokra azonban őstörök körökből sem régészeti, sem írásos forrásaink nincsenek. Ezért arra kell következtetnünk, hogy a kard tiszteletével, az égetett halotti és emlékező áldozatokkal, a sánccal vagy sáncokkal körülvett áldozóhelyekkel kapcsolatos szokásokat a török nyelvű népek a különböző iráni népektől a velük a sztyeppen való kapcsolatba kerülések során és után ismerték meg és vették át. Az természetes, hogy a Kr. u. 11-13. században az égetett halotti áldozat a délorosz sztyeppen már régi türk szokásnak számított, így például a kunok kővel kerített kerek térségei, amelyeket egyébként szokás szerint régebbi kurgánokon állítottak fel, középen szobrokkal, a szobrok mellett ló, szarvasmarha, juh, kutya, farkas feláldozott maradványaival. Fontos Pálóczi Horváth András magyarázata a szentélyekről és a szertartásról: „A szentélyek eredeti [türk] funkciója bizonyára megmaradt: ezek a halottnak szentelt helyek, ahol a temetés utáni szertartásokat végezték az alatt az idő alatt, amíg a halott lelkének a másvilágra vezető útja tartott. Amint a halott lelke 116 DUMÉZIL 1986, 209. 117 Az altáji-török ethnikai és nyelvtörténeti kapcsolatok kérdéséhez Id. MILLER 1991. 58
