Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek - Történeti források és régészeti adatok az iráni nyelvű népek kardkultuszára, a szentélyeikre és a máglyaáldozatokra

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek megérkezett a másvilágra, s a nemzetséget segítő szellemmé változott, a szobor körüli szentély az őskultusz áldozóhelye lett."

11

8 Pálóczi Horváth megállapítását nyugodtan érvényesnek tarthatjuk a sztyepp korábbi, iráni, majd török halotti és emlékező áldozataira is. Remekül beleillik ebbe a körbe mindaz, amit Jordanes ránkhagyott Attila temetéséről.

11

9 Eszerint... stravam super tumulum eius, quam appellant, ipsi ingenti com[m]essatione concelebrant, azaz Attila „sírhalma fölött roppant vigassággal ún. strava-1 (halotti tort) tartottak ...",

12

0 Nehéz itt nem gondolni a bármilyen régi korábbi sírhalmok, azaz kurgánok tetején kialakított áldozati helyekre és a temetés után bemutatott vagy emlékező áldozatokra az iráni népeknél. Az Attila tiszteletére rendezett máglyaáldozat színhelye azonban bizonyára nem magának Attilának a sírhalma vagy sírhelye volt, amint az a máglyaáldozat fogalmából, valamint a rendelkezésre álló ilyen együttesek (Nagyszéksós, Pécsüszög) jellegéből következik. Tovább folytatva tehát Bóna gondolatsorát, a valahol Nagyszéksós közelében eltemetett hun főember halotti torát egy halmon, de nem a sírhalmon rendezték meg, és az áldozati maradványokat a nagyszéksósi lelőhelyen földelték el, vagy az akkori felszínen hagyva fedték be vékony földréteggel. Abból a tényből kiindulva, hogy a nagyszéksósi leletekre egymás közvetlen közelében, de több alkalommal bukkantak rá, az következik, hogy a máglyaáldozatok maradványait több helyen földelték el, vagy az, hogy többször - évenként? - megismételt áldozatok maradványiról van szó. Tudjuk azonban, hogy Attila korához közeli időből, a Csernyakhov-kultúra szarmata vagy szláv jellegű anyagából ismertek olyan halotti áldozatok is, amelyek maradványai abban 118 PÁLÓCZI HORVÁTH 1993,87-88. 119 Getica, cap. 49. 120 RIMÓCZINÉ 1984,73-74. 59