Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

A kard - Különös kardleletek

A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben turáni, sem ural-altáji eredetű körről, hanem mindenütt „egy sokkal régebbi vallásos szokás maradványát ismerhetjük fel,"

72 amelynek hagyományai három központból sugároztak szét, jelesen (mai terminológiát használva) az iráni-hérodotoszi körből, az északi bronzkori-őészaki germán lelet- és mondakörből (a bronzkortól kezdve ismert, más jellegű kard- és fegyveráldozatokkal), és végül a kárpát-medencei emlékek köréből a maguk bronzkori leleteivel és későbbi, bizonyára az iráni hagyományokhoz kapcsolódó kései mondaanyagukkal.

7

3 Nyilvánvaló, hogy bárminő kárpát-medencei hagyatékba iráni elemek csak a sztyeppről bevándorolt népek révén kerülhettek, elsősorban tehát a szkíták, majd a szarmaták, végül az alánok kapcsán. Bizonyára nem egyszerű kérdés tehát ezeknek az átvételeknek a keltezése, akár bekerültek Ls végül még a sztyeppen vagy már az új hazában a magyar hagyatékba (pl. a magyar hun monda részeként), akár nem. Áttérve a felsorolt és más szokások régészeti vetületeire, egy olyan együttest ismertetünk, amely eddig elkerülte a kutatás figyelmét, jóllehet egyes elemei már a múlt század vége óta ismertek voltak, vagy azok lehettek volna. 48-54, 2. ábra). További hasonló, kardot tartó ábrázolások láthatók az Ermitázsban őrzött tálakon. Az edények egyike szasszanida tál a Káma-vidékről és 7. századi, a másik 1866-ban került elő a Toboli kormányzóságból, szintén 7. századi, a harmadik a Sztroganoff-gyűjtemény darabja, és 6. századi bizánci tál, feltehetően szintén a Káma-vidékről. Az ábrázolások azt bizonyítják, hogy a kardkultusz elemei az erdőlakó finnugor népeket is elérték, iráni vagy azokat továbbvivő türk hatásokra. 72 GAZDAPUSZTAI 1959, 21-22. 73 GAZDAPUSZTAI 1959, 22-23. Egyéb, marxista fejtegetései érdektelenek. 37