Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek

Kardáldozatok és a sajátosan iráni szentélyek 1898-ban N. I. Veszelovszkij folytatott ásatásokat délen, a Kauká­zustól északra Adige területén, a Kubán folyó bal partján az U1 melletti Labü mellett, ahol kurgánokat tárt fel. (Az 1848-1918 között élt Veszelovszkij nem mindennapi egyénisége az ásató régészetnek, ő tárta fel a világhírű majkopi és novaszvabódnajai korai bronzkori, valamint a kelermesi, uli, kosztromszkajai és jelizavetinszkajai szkíta fejedelmi sírokat.) 1908-1909 során még nyolc kurgánt vizsgált meg Ulban, sajnos, ezekről az ásatásokról is csak kivonatos feljegyzések maradtak fenn. Annak idején Vesze­lovszkij is temetkezési helyeknek tartotta ezeket a halmokat. Kiderült azonban, hogy a Fekete-tenger északi térségéből máshon­nan is vannak ilyen jellegű emlékek. Ezeknek, valamint egyéb régi feljegyzéseknek az elemzése, továbbá újabb ásatásoknak az ered­ményei alapján ma már nem síroknak, hanem vallásos központnak tarthatók egyes, Veszelovszkij által feltárt halmok is. Az egyik ilyen rendkívüli együttes az 1.1898-as uli „kurgán", amelynek mindmáig nincs párhuzama. A. L. Lelekov szerint feltárási adatai részletekbe menően egyeznek a védikus iroda­lomban fellelhető áldozati ceremóniákkal, elsősorban a felszer­számozott ló feláldozására vonatkozó adatokkal Ugyanakkor Lelekov mégsem vitatja, hogy itt is sírhalomról van szó, és a temetés során áldozták [volna] fel a halomban talált 360(!) lovat. Lelekov azonban nem vette figyelembe, hogy a halom testében a földből emelt emelvényszerű térségen 5,35 méterrel a lovak maradványai fölött még több, mint 50 lócsontvázat 38

Next

/
Thumbnails
Contents