Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)
A kard - Chlenodia regis Athylae és az Árpádok ivócsészéje
A szent kard és a kardáldozat a forrásokban és a régészeti leletekben Több mint valószínű azonban, hogy a szent ivőcsészéhez kapcsolódó képzetek már a 2-5. századi alán betelepedések során meghonosodtak a nyugat-európai kelta hitvilágban. Az ilyen csodás kclyhekkel kapcsolatban számunkra különösen fontos adat az Árpádok hajdanvolt kincstárának ékköves csészéje Attila állítólagos kincséből, amire a Tudományos Gyűjtemény 1835. XI. 129-130 után már Grexa Gyula is hivatkozott. Eszerint egy régi müneheni kódex azt írta, hogy IV. Béla király leánya, Anna macsói hercegnő, Rosztyiszláv macsói és boszniai herceg, bolgár cár özvegye (1226 k. - 1270 u.) atyja halála után kifosztotta az Árpádok magyar királyi kincstárát, sebtében szekérre rakatta mindazon tárgyakat az ország királyának kincsei (thesaurus regni nostri) közül, amelyekhez hozzáférhetett, és a remekeket magával vitte vejéhez, Ottokárhoz Prágába: Attila királynak sok és összehasonlíthatatlan ékszerét és mindazt a kincset, amit ősei „Attila ideje óta" gyűjtöttek: multa et incomparabilia chlenodia regis Athylae. 4 6 A kincsek között a csészén kívül volt két aranykorona, továbbá jogarok {sceptra regalia), 46 GREXA 1922,23. E csodás kehellyel kapcsolatban Eckhardt Sándor azt írta, hogy IV. László király idejében a cseh király megígérte, hogy visszaadja a magyar királynak valamennyi kincset, amelyet László nagynénje, Mazowi [helyesen macsói] Anna, Rosztyiszláv Mihajlovics egykori halicsi herceg felesége, majd özvegye magával vitt Csehországba, mégpedig a koronát, a jogart, és „egy igen drága arany edényt, melyet mindenütt igen finom és csodás szépségű drágakövek díszítenek és sok más aranyékszert, melyet Attila magyar király és más utódjainak idejétől fogva mostanáig Magyarországon őriztek." (ECKIIARDT 1940, 188). Az eredeti forrás Continuatio Vindobonensis MGH SS IX. t. XI. ad anno 1276. Biztosra vesszük, hogy ez az ékköves edény egy mágikus erejű kehely vagy csésze volt, esetleg olyan, de természetesen későbbi, mint amilyen a szeged-nagyszéksósi hun áldozati együttesben is előkerült (FETTICH 1940, III. tábla 1; FETTICH 1953, 23,15. tábla 15-16, valamint uo. a 37. táblán látható remekmívű Xosrö-Khoszrau-aranycsésze, ld. előző j.). A szilágysomlyói kincs veretes aranycsészéjét Bóna facsésze utánzatának tartja (BÓNA 1993, VII. tábla), Fettich viszont az apahidai 1. gepida királysír csokor alakú aranyszalagjait koponyatetőből készült csésze szegélyének (FETTICH 1953, 331, 24. tábla 1). 29
