Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja : Irániak, szarmaták, alánok, jászok (Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1995)

A kard

MAKKAY JÁNOS nem hozott ugyan sok szerencsét német forgatóinak, viszont Lipót halála után visszakerült a császár kincstárába, ahol ger­mán koronázási díszkard lett belőle. Akár becsapták a ravasz germán királyok a kardmesével Attilát, akár nem, Attila kardja, azaz egy nagykirályhoz igazán méltó, egy bojtár és egy tehén által megtalált, germán urak által hamisított és Attilának csalfán átnyújtott hun királyi kard egye­lőre nem létezik a régészeti leletekben. Nincs tehát egy hun, vagy hun kori, a maga nemében a remekmívű bécsi szablyával összevethető, Attila személyéhez akár a legenda leggyengébb szálaival kapcsolható kard vagy szablya. 8 így az alighanem Ár­lovagolt. Egyszer csak vadlovak szaladtak át előtte az úton, a Vörösderes felágaskodott, és Dzsingisz kán a lóról lezuhant a földre. Testében nagy fájdalmat érzett, mire Csoorkatnál táborba szállott." (LIGETI 1962, 127, 265). Ezek után mégsem zárható ki teljesen, hogy a kunbábonyi sír halottja, az avarok kagánja is leesett lováról, és egy kerítésoszlopra zuhanva, kiszúrta a szemét. 8 Előkelő hunok, esetleg vezérek díszes kardjaira Id. BONA 1993, 165, és az ott felsorolt, valamint további rajzok és képek, azaz 22/1-4., 47., 51-52., 56., továbbá a 10/a rajz, a 43., 51., 53. képek, a 48. rajz, a 79. kép, az 53. és 62. rajzok, a XVIII. és a XXII. táblák, a rajzokhoz fűzött magyarázat 12. pontja a 216. oldalon és a 22. pontja a 220. oldalon, valamint a 47^18. és 53. pontok a 232. és a 234. oldalakon. Hivatkozásaink igyekeztek pontosan követni a bonyolult ábrarendszer számozását. Mindezek közül csak a szeged-nagy­széksósi leletek rangja közelítheti meg azt, amit Attilához mérhetnénk. Ismert egyébként olyan vélemény is, amely ezt a rendkívüli leletegyüttest hun királyi sírnak tartja, jóllehet talán feltételesen. Bóna szerint pl. akár Rua, akár Attila jelképes sírja is lehet (BÓNA 1968,115). Harmatta János­nál pedig a szeged-nagyszéksósi lelet „nyilvánvalóan az egyik hun királynak volt a kenotaphiuma, aki távol a hun királyi szálláshelytől halt meg. A 430 körüli években egyetlen ilyen hun király volt, Uptaros, aki 430-ban a bur­gundok elleni hadjárat során a Rajna-vidéken hunyt el. így a szeged-nagy­széksósi hun fejedelmi lelet ... minden valószínűség szerint Uptaros hun király kenotaphiuma lehetett." (HARMATTA 1986, xxx). Bóna azonban legalább 1979 óta már másként értelmezi a nagyszéksósi együttest, és halotti áldozat részben égetett maradványainak tartja, egy valahol máshol [felte­hetően a közelben] rejtőző igazi temetkezéshez kapcsolódó szertartás ma­12

Next

/
Thumbnails
Contents