Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése
anyadisznót és libát hizlalásra is felesnek adtak ki. A földvásárláskor maradt pénzből a faluban vettek lakást, így önállóak lettek. A borbélyműhely a mindennapi kenyeret biztosította az öttagú családnak. Az ipar gyakorlása és állattartás mellett egyéb feladatokat is vállalt, biztosítási ügynök, az ipartestület helyi képviselője és a FUTURA bizományosa lett. Emellett terménykereskedésre is kért iparengedélyt. A határt kétkerekű kocsival, kordéval járta, csézával a fia vitte vonathoz, ha távolabbra utazott vagy árut szállított. (A 10 km-re lévő pálosszentkűti vasútállomásra mentek.) Mindezt három gyermeke taníttatása érdekében is vállalta. Szuszik Tóbiás határozott fellépésű, szókimondó; földműves ősöktől és ismeretségi körében szerzett gyakorlati ismereteit szakkönyvekből is kiegészítő, a városi életben tájékozódni tudó, vállalkozni merő iparos ember volt. Tehát a csanyi kertészek ősei a továbbvándorlást vállalva különböző utakat futottak be. Egyik, idősebb Borda Mihály kisparaszt maradt, Mihály fia Budapesten talált megélhetést. Kádár Szél Lajos bérlőből földtulajdonos gazda lett, aki fiainak (sőt lányainak is) egy-egy kis birtokot adott. Szuszik Tóbiás iparosként érkezett és vetette meg lábát a faluban. Az azonos helyről, különböző időben érkező, eltérő társadalmi helyzetű rokonság viszonyára példa a Csanyról áttelepült Magony — Pataki — Szuszik családok közötti kapcsolat alakulása. A Magony nevű anyai nagybácsik, akik gazdaembereknek számítottak, lenézték a faluba egy karosszékkel érkező unokaöccsüket, Szuszik Tóbiást. A Magonyok maradtak ugyanabban a társadalmi helyzetben, de a „fiú" szakmájában megbecsült iparos, a falu társadalmában fontos feladatokat vállaló, jól nősülő, gazdálkodó ember lett. így már a Magonyok előtt is tekintélye lett. A Patakiakkal, a néhány holdas kisparasztokkal érkezésétől fogva jó kapcsolatot tartottak, ez kölcsönös segítséget jelentett. A családi emlékezet szerint Pekó János malomács 1830 táján született. Padéról érkezett erre a tájra, az 1848-as forradalom már itt érte. (Pekó Sándor, az 1906-os születésű unoka szóbeli adataira támaszkodunk.) A faluban 2 szárazmalmot épített, 240 hold földje lett. Olyan iparos és gazdálkodó volt, akiben „kereskedővér is folyt". Például 1863-ban olyan mennyiségű szénatartalékai voltak, hogy a grófot ki tudta segíteni. Ezen meggazdagodott. A péteri anyakönyv tanúsága szerint Pekó János (született Félegyházán 1826ban) és Bálint Heléna (született Félegyházán 1833-ban) 1860-ban esküdött. Ebben a házasságban két fiú született. Pekó János felesége halála után annak húgát vette el. A második házasságból három lány született. Alsó Puszta Péteri 1896. évi szegényalap számadatok hirdetményén a jegyző alatt Pekó László nevét találjuk kiírt írással. Ö négy gimnáziumot végzett, a tanítóképzőbe is beiratkozott, de rövid időn belül ott hagyta. 1897-ben még Molnár István a bíró, de az 190l-es jegyzőkönyv kivonaton Pekó László szerepel bíróként. 28 (Az unoka szerint Pekó János is bíró volt.) Század eleji birtokív összesítőn Pekó Lászlónak 32 hold 1240 négyszögöl földje volt. Pekó János 33 hold 1460 négyszögöllel szerepel ugyanezen a listán. 2 9 Emellett 2 8 BKML Kf. lt. Pusztapéteri adóügyi iratai. V. 368. d. 1901-es jegyzőkönyvkivonat. 2 9 Uo. Pétermonostora adóközség kataszteri birtokíveinek összesítése. 85
