Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése

telek törzsökös, Szegedre utaló nevei között nem szerepel a Borda név.

2

0 De Pálmonostorán és Csongrádon is azt mondják, „ha Borda, csak csanyi lehet." Borda Mihály (sz. 1904.) következőképpen idézi családja áttelepülését: „Pálmonostor a Pallavicini grófé volt. Az adta ki haszonbérletbe a földeket." Főként csanyiak szállták meg a falut. Szülei Csanyteleken születtek és esküdtek, de 1898-ban, első gyermekük születésekor már — az akkori nevén — Puszta Péterin éltek. A fiatal házasok 10 hold haszonbérletet fogtak ki. A tízes években bankkölcsönből vették meg. (A földeket 1200 D-öl területű kisholdbzn, magyar holdban vagy láncban mérték és emlegették.) A lakosok között a megváltáskor különbségek alakultak ki, illetve a meglévő különbségek élesebben rajzolódtak ki. „Váltságnak nevezzük, amikor ráírták a nevire, és a bankon keresztül apránként fizette. így a tulajdonába mént örökre. De ezek közt volt olyan, aki 20—30 hold földet is vett. Adták-vették, mert volt, aki nem tudta fizetni a váltságdíjat. Annál többet tudott venni, minél több volt neki. Ez már nem égy tagba volt." A váltságból kimaradtak a grófnak jelentettek olcsó munkást (Laczkó Antal). A Borda családban 7—10 holdon búzát, kukoricát, burgonyát és házi szükségletre zöldséget, 800 négyszögölön dohányt termeltek. „Pálmonostorán nem volt egy ház, ahol dohányt ne termeltek volna." (Ez a falu határának egy részére, a homokföldekre érvényes.) Borda Mihály fiatalemberként, csanyi unokatestvére segítségével Pestre ment dolgozni. Az 1950-es években újra a fővárosban talált munkát. Nyugdíjas korára szülőfalujában maradt. Két gyermeke közül fia helyben, tanár lánya Izsákon lakik. A Csanytól fél óra járásra fekvő Síróhegy szintén telepítvényes falu volt.

21 Lakosainak a Péteri-puszta felé terjeszkedésére már 1829-ből van adatunk.

22 A 19 — 20. század fordulóján áttelepülőkről mondja az unoka: „Nagyapám, Berki Mihály (azonos nevű) apjával Síróhegyről jött. A falu fél népe, negyven lakos biztos jött. Hegedüsék, Pomázi Mihályék. Ezek (ti. az utóbbi nevűek) voltak többen is. Sima Ferenc játszotta a kezükre a pusztapéteri földet. Nagyapáméknak volt vagy ötven hold földje." (Borda Mihály második felesége, Berki Rozália sz. 1909.). Pomázi Mihály neve a képviselőtestület póttagjai között szerepel 1896-ban,

23 tehát a módosabb, nevesebb gazdák közé számíthatott. Búza János, az unoka szerint Búza Lőrinc 1894-ben jött családjával SövényházaKutyanyakról, ahol „két numerus földjük volt, de nem örökföld."

2

4 A nagyapa 16 lánc földet vett „nagy Huszka Pistától" a faluban. Ha nem is ide érkezésükkor vették a földet, akkor is tőkével kellett érkezniük. Búza József felesége, Lajos Etel szülei csöngőiéi árendás földről (Szeged határából) mentek át a félegyházi határba, 300 holdas, homokos, „vízállásos" földre, „Szabó Fáni tanyájára" bérlőnek. Később a falu határában vettek 25 lánc homokot. 2

0 BÁLINT SÁNDOR 1976. 155. 2

1 PALUGYAY 1855. 487-488. 2

2 Lásd BÁRKÁNYI ILDIKÓ tanulmányát. 2

3 BKML Kf. lt. Képviselőtestületi jegyzőkönyv 1891 -1900. 2

4 GYIMESI 1965. 164. A „kertészségeket a XIX. században... általában „numerus"-ok szerint telepítették. A numerus vagy telephely 16—20 kat. hold földből állott." — A kertészek jogállása különböző volt, előfordult, hogy a numerust megvehették. 82