Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Szűcs Judit: Pálmonostora betelepülése
Ezen szőlőt telepítettek, dinnyét és rozsot termeltek. Tehát a hagyományos gabonatermesztés mellett intenzív művelést igénylő kultúrákkal is foglalkoztak. A 300 holdas bérletre is tőkével és vállalkozókedvvel kellett érkezni, a 25 hold megvásárlása pedig a tőke végleges befektetését jelentette. Búza József az örökölt 16 lánc földet egyben, a lánytestvére részével együtt művelte. Megbízható, köztiszteletben álló embernek kellett lennie, mert községi pénztárnok volt. De mind a hét gyermekének sem a gazdaságában, sem a faluban nem tudott munkalehetőséget adni. Egyik fia, János kubikmunkára járt, keresetével itthonmaradt családját segítette, másik fia zsoldoskatonának állt. Huszka Lajos, Huszka József apja 1929-ig a település határában, az 5-ös út mellett élt. Tíz lánc földjén (2 — 3 aranykoronás homok) állt az apjától örökölt tanyája. A gazdasághoz még 8 lánc föld tartozott. Ezen a 18 kisholdon a 20-as években két hold dohányt, kukoricát, búzát, rozsot és burgonyát termelt. Az apa szeretett dohánnyal foglalkozni. Két lovat, két tehenet, két borjút, pár anyadisznót, süldőt és hízódisznót tartottak. A tanya lakóépülete 6 méter hosszú szobából 4 méter hosszú konyhából és ugyanilyen hosszú kamrából állt. Ettől az épülettől balra az egyvégjászlas istálló, szemben az ólak, jobbra távolabb volt a dohánypajta. A 6 méter hosszú pajta fala nádból és kukoricaszárból készült. A nádat a közeli Péteri tóról hozták. 1929-ben a 10 lánc föld árából a faluban házat és 6 lánc földet vettek. Huszka Lajosnak első házasságából 5 gyermeke, második feleségének már 3 gyermeke volt, s miután összeházasodtak, 3 közös gyermekük született. Az új házasságban, ha a család minden otthon élő tagja leült az asztalhoz, tizenhármán voltak, „mikor mégszegtek égy kény eret, bizony maradt is belüle még nem is." A falun kívül a határban lévő 8 lánc földet elvitte az adósság. „Mire osztásra került sor, maradt négy lánc." A fiúgyerekeknek a családi gazdaságon és a falun kívül kellett megélhetés után nézni. Elmentek cukorréparészesnek távoli káptalani birtokra, vasútra, téglagyárba, részesaratónak és szőlőmunkára, ahogy Huszka Sándor, az egyik fiú sorolta. A két Huszka-fiú: Sándor (sz. 1910.) és József (sz. 1921.) már nem emlékezett, honnan jött a család. Ormándi József szerint a Huszkák Kecskemétről érkeztek. A Csanyról érkezett családok közül nézzük meg a Kádár család történetét. Kádár Szél László (sz. 1932.), az unoka szerint Kádár Lajos (sz. 1860 táján), a nagyapa „beállt kubikosnak. Hosszú évekig kubikolt az országban. Mikor összegyűjtött annyit, amennyit népes családja boldogulásához szükséges föld bérleményéhez kellett, akkor fordított az életvitelén. így költözött át. Egyszerre települtek át. Egy ötvenholdas bérleménybe került bérlőként. Ekkor már heten voltak, akik dolgozni tudtak." Négy fiú és három lány. (12 gyermek közül 7 nőtt fel.) Tehát a nagyapa kubikmunkán szerzett tőkéjére és hét gyermeke munkaerejére alapozva vállalkozott az áttelepülésre. A pénzből állatokat, kocsit és szerszámot vett. Az áttelepülésig más földjére napszámba járó gyermekei a családi gazdaságban dolgozhattak. A családfő tíz év után a bérlemény nagyobb részét, 30 — 35 holdat megvásárolt. Ez a terület az Aranyhegy dűlő 321. szám alatt, a Fehér-tó partján, a korábbi meder területén volt. A föld kisebb részét szántóként, nagyobb részét legelőként és takarmányrépa termesztésére használták, ahogy szikes föld esetében szokásos volt. 30—40 szarvasmarhát (magyar fajtát), 2 igáslovat tartott, a szaporulatot felnevelték, a felesleget 83
