Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Sztrinkó István: Kiskunmajsa népének külső kapcsolatai a 18. században
Kiskunmajsa népének külső kapcsolatai a 18. században SZTRINKÓ ISTVÁN A Kiskunság a török hódoltságot nagy vérveszteséggel és településhálózatának jelentős pusztulásával élte túl. A 18. század elején mindössze öt lakott települése volt: Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás és Halas. Majsa, Dorozsma és Félegyháza a terület fiatalabb települései közé tartoznak. A Kiskunság 18. századi újraéledésében — miként TÁLASI ISTVÁN kutatásaiból tudjuk — döntően két periódus különböztethető meg. 1 A 17. század során az öt kontinuus település baranyai eredetű népességgel egészült ki. A 18. század első felében — a Jászkunság eladatásának idején — a lovagrendi adminisztráció szervezte az új községek telepítését. Dorozsma, Üllés, Félegyháza megalapítása jelzik ezt a tudatos szervezési folyamatot, amiben elsősorban jász-palóc elemek vettek részt. Majsa 1742—43-as újratelepítésében viszont a szervezett és a spontán, kerületen belüli migrációs mozzanatok egyaránt jelen voltak. A határperek tanúsága szerint Majsa puszta ideiglenes lakosságát — csekély számú, ám rendkívül mozgékony népességét — 1731-ig, amíg az Invalidus Ház fogadót nem épített itt, a pásztorok jelentették. Vallomásaikban szóltak a kuruc világ legeltetési szokásairól: „Azt mondhattya hogy akkori időben csak a' Vadak, s' Madarak bírták a felly ebb számlált pusztákat.", vagy „Nem lévén ilyen tilalma a földeknek, mint most vagyon, de akkor a' Gulyások elmentek harmadik, negyedik Pusztára is, nem bántotta senkit, így az itt Majsa körül lévő Pusztákat is mind öszve járták". Ez a kissé idealizált kép azonban nem fejezi ki a teljes valóságot, hiszen ismeretes, hogy Majsát és a környező pusztákat kecskeméti, majd kunszentmiklósi gazdák bérelték. Az 1753-ös Majsa—Szentmiklós közötti perben vallotta az 58 éves Komlóssy Mihály kecskeméti pásztor: „... ennek előtte mintegy harminckét esztendővel Demeter névő kecskeméti gazdánál (aki azon időben Majsát árendálta), két esztendeig gulyásul, négy esztendeig pedig csikósul ugyan Majsán szolgált...". A 38 esztendős Madarassy János „... már tizennégy esztendeje Halason lakik, és annak előtte Baky András névő Kun Szent-Miklósi gazdát (aki akkoron Majsát tartotta) egész kilenc esztendeig ugyan Majsán csikósul szolgálta...". A 60 éves Balogh János, ugyancsak halasi pásztor „... ennek előtte circiter húsz esztendővel Baki Mihály és Baki András Kun Szent-Miklósi Gazdákhoz (akik az üdőben Majsát bírták) göbölösnek szegődvén folyvást egész tíz esztendeig szolgált és göbölösködött Majsai Pusztán...". A gazdák pedig, a vallomások szerint, nem vették jónéven, ha idegen jószág legelte bérelt pusztájukat. 2 1 TÁLASI ISTVÁN 1977. 35-44. 2 ZSIDÓ PÉTER, Majsai Codex II. Lásd ehhez a 12. sz. jegyzetet! 7
