Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján
annyiban csak ugyan Csany tájékán lakó kertészek tartottak meg, a lakosság részére ezt a szerfelett való nagy árt megajánlani jónak s hasznosnak nem vélvén, jól lehet a másik két rész gazda nélkül maradott, de amelyet mind azon által az első árhoz szabva kívántak árendában bocsájtani, mind amellett is, hogy 12 esztendőre adattak ki árendában, még is egy részre sem tették kezeket." 2 3 A licitáláson Kiskunfélegyháza és Kecskemét küldöttei, a péteri postamester, valamint a „Csan tájékáról megjelent és közöségesen Síró Hegynek neveztetett kertészség" három képviselője vettek részt. (.Síróhegy uradalmi dohánykertészség volt Csanytelek közelében, s mint település a 19. század közepén megszűnt.) A História Domus írója feljegyezte a három kertész nevét: Takács József, Kasza Ferenc és Cseh Ferenc. A kibérelt földet a kertészek kiosztották 20, 52 és 120 holdas részletekben, s 1830-ban meg is szállták. Házaikat ritkán, egymástól nagy távolságra építették, hogy a lakóépület mellett elegendő helyük legyen a dohányszárításhoz. Az utcákat ugyanezen megfontolásból „két dűlőföldre" mérték ki egymástól. A község közepe táján egy nagy domb mellett temetőt jelöltek ki, ahová keresztet állítottak. A História Domus szerint a betelepülés után egy évvel, 1831 -ben 1300 volt a lakosok száma. 1832-ben a telepesek iskolaházat építettek, ami egyúttal imaház is volt. 1838-ban a csongrádi káplán költözött ide, s látta el a lelkipászori teendőket 1844-ig. Az egyházi szolgálat 1846-tól folyamatos ezen a helyen. 2 4 A kertészek bérlete 1842-ig szólt. 1841-ben báró Orczy Lőrinc Péten birtokának egy részét — 1170 holdat — elzálogosította Kiskunfélegyháza városának 30 évre. A bérlet 1871-ig szólt, s a feltételek között az alábbiak szerepeltek: a város mint haszonbérlő veheti fel a kertészektől a még fizetendő árendát, s ezt az összeget törlesztés fejében betudják. Orczy báró, mint tulajdonos, megengedte, hogy a város közönsége 3000 ezüst forint erejéig „gazdasági épületeket tehessen", s azok becsárát 30 év után köteles volt megfizetni. Ugyanakkor a báró kötelezte magát arra, hogy a csanyi kertészeknek az árendát az idő lejártával felmondja. 25 A kertészek azonban a bérlet megszűntével nem hagyták el Péterit. Ujabb szerződést kötöttek Stametz-Mayer Henrik bécsi bankárral annak földjeire, amelyet a későbbiekben meg is kívántak vásárolni. A már megfogalmazott vételi szerződést azonban 1859-ben Gál István, a bérlőtársaság bírája felmondta. Indokai között a dohánytermesztés feltételeinek romlása szerepelt, valamint az a körülmény, hogy megbízói közül többen „Péderiről és vidékéről elköltöztek, hol létük nem is tudatik". 26 Ugyanakkor a tárgyalásról készült feljegyzésben az is szerepel, hogy a község reméli a bérlet megújítását. A dohánytermesztés folytatásáról a panaszjegyzőkönyvi bejegyzések tanúskodnak: az 1860-as években igen gyakoriak a dohánylopás miatti panasztételek. 2 7 Mielőtt a lakosság létszámára vonatkozó elszórt adatok ismertetéséhez kezdenék, röviden összefoglalom a puszta történetét. A Kiskunfélegyházától DK-re fekvő 23 Félegyházi Cs. Kir. Járási Kap. Közig, iratai. 1829. Prot. 15. 695. BKML. Kkfházi Fiók. 2 4 História Domus. Az anyakönyvek folyamatossága is ettől az időtől áll fenn. 2 5 Kiskunfélegyháza város tanácsának iratai. L. 12. f. 3. f. 2. n. 19. 1841. BKML. Kkfházi Fiók. 2 6 BKML. Kiskunfélegyházi Fiók. V. 368. Pálmonostora Nagyközség elöljáróságának iratai. PusztaPéteri iratok. Polgári perek. 3267/1859. 2 7 BKML. Kkfházi Fiók. V. 368. Pálmonostora Nagyközség elöljáróságának iratai. Puszta-Péteri iratok. Panaszjegyzőkönyv 1856, 1866 és 1867. évre. 72
