Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján

Péteri-puszta a török hódoltság ideje alatt néptelenedett el. Felsőpuszta-péterinek nevezett részét 1848-ig a báró Orczy család birtokolta, kik a területet bérletek újtán hasznosították: fő haszonbérlőik 1830-ig a kecskeméti gazdák voltak, kik a pusztát legelőként használták, majd ezt követően dohánykertészek árendálták a földeket. A kertészek alapították a Puszta-Péterinek, Péderinek, Péterinek nevezett települést, melyet 1900-ban Pálmonostorára kereszteltek át. Az Alsópuszta-Péterinek nevezett határrésznek több birtokosa is volt, kik közül a levéltári forrásokban a Kecskés családnévvel találkozhatunk legtöbbször. E család szintén adott árendába földeket: árendásaik között a kecskemétiek szintén szerepelnek. Alsó-Péteri a századfordulóra kisközséggé alakult, s 1900-tól a Pétermonostora nevet viselte egészen 1925-ig, a két település egyesítéséig. Sajnos, a határrész történetéről alig vannak adataink. 3. Pálmonostora és határa a megye mai térképén. (A másolatot Fári Irén készítette.) 73