Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján

A századfordulón megjelent, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét leíró kötetben külön ismertetést kapott a két település.- Pétermonostora (korábban Alsó-Péteri) 860 lelket számláló, de önálló postával, vasúttal nem rendelkező kisközségként szerepel a monográfiában. Korábbi forrásokban a helynév elszórtan szerepel, s gyakran nem egyértelmű, hogy településről, vagy pusztarészről törtémk-e említés. A 15. század elején Felsőpuszta-Péterivel közös birtokosa volt, majd többszöri birtokváltás után 1848-ig a Kecskés, Faragó és Szűcs családok voltak a helység földesurai, majd a terület egy része a Pallaviciniek, s egy Szathmáry József nevű birtokos kezére került — olvashatjuk az említett kötetben.

3 A História Domus szerint a községet valamikor 2 BOROVSZKY SAMU (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye. Budapest, 1910. 3 Borovszky i. m. 112. 69