Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Bárkányi Ildikó: Pálmonostora benépesülése történeti adatok és húsz év (1846–1866) házassági anyakönyvi bejegyzései alapján

katolikus vallású kisnemesek lakták, akik között 100 holdon felüli birtokos kevés volt.

4 A krónikaíró plébános feljegyezte, hogy a hagyomány szerint a Bánhidi (nevüket ma is dűlőnév őrzi), Kecskés és Szatmári családok birtokoltak itt nagyobb földterületeket, amelyek később zsellérek kezére kerültek. Közülük nagyobb birtokkal a Faragó, Pekó, Kerekes és Kiss családok rendelkeztek.

5 Alsó-Péterit nem érintette az a betelepülési folyamat, amelynek során Péterit dohánykertészek szállták meg. A népesség mozgása azonban erre a településre is jellemző volt, amint az anyakönyvi bejegyzések vizsgálatából kiderül. Puszta-Péteri az említett monográfia szerint a török hódoltság ideje alatt lakóival együtt elpusztult, s csak 1830-ban kezdett újra népesülni, mikor is dohánykertészek telepedtek itt meg.

6 Az általam vizsgált levéltári források adatai tehát a benépesítés előtti időszakban pusztára és nem településre vonatkoznak. Császár Sámuel 1788-ban készült kéziratos térképén három részben rajzolta meg Péteripusztát: külön térképlapon a báró Orczy család, a Kecskés família birtokrészét, valamint a közlegelőket. F, forrás alapján a pusztát e két család birtokaként tarthatjuk számon a 18. század végén. (E térkép tehát Alsópuszta-Péterit is magában foglalja.)

7 Felsőpuszta-Péterit 1848-ig az Orczyak birtokolták, majd a terület egy részét Stametz-Mayer Henrik bécsi bankár, valamint a Pallaviciniek vásárolták meg.

8 Az 1859-ben készült birtokos-összeírás kimutatása szerint a birtokosok száma 114, akik közül Pallavicini Alfonz, Mayer Henrik, báró Orczy Józsefné, Bánhidi Imre, Bánhidi Valéria, Lezár Györgyné, Fekete József, 38 fővel a Forgó Fekete nemzetség, 17 fővel a Kenyeres Kecskés nemzetség bírtak földdel, míg a többi tulajdonosnak szőleje volt.

9 Orczy Józsefné és Mayer Henrik neve mellé a következő megjegyzés került: „Ezen két birtok képezi tulajdonképpen Péteri községet, a község bírván haszonbérbe." Az Orczy család péteri pusztarészét már a 18. század elejétől haszonbérbe adta. A területet több, mint száz éven keresztül a kecskeméti gazdák árendálták legelőnek.

1

0 A legeltetett állatok után a „szájbért" a városnak fizették." A kecskemétiek javaslatára a pusztának a Rókalyuk nevezetű dombtól Feketehalomig terjedő részét (mintegy 2488500 öles területet) a Jászkun Kerületek főkapitánya kaszálónak bérelte a század végén.

1

2 A terület kaszáitatásának rendjét jól mutatja az 1782-ben készült kéziratos térkép.

1

3 A Jászkun Kerületek irattárában talált jelentés 4 A História Domus feljegyzései között azt olvashatjuk, hogy Farkas Mihály félegyházi plébános 1761. évi bevallása szerint Péteri-pusztán 93 katolikus vallású kisnemes lakott. A forrás a pálmonostori plébánián található. 5 História Domus. 6 BOROVSZKY i. m. 105. 7 BKML. KT. T. 189; 190; 191. Kecskeméti Levéltár. S BOROVSZKY i. m. 106. 9 Félegyházi Cs. Kir. Járási Kapitányság közigazgatási iratai. 1299/1859. BKML. Kiskunfélegyházi Fiók. 1

0 Az adat a História Domusban szerepel. 1

1 A péteri nyaraló árendájának jegyzéke 1756-ból maradt fenn a kecskeméti levéltárban. BKML. 1504. c. 1756. 3. 214. 1

2 Jászkun Kerületek Iratai. XIII. 2. 10. 1780. Szolnoki Levéltár. 1

5 Jászkun Kerületek Iratai. D. XV. 16. 36. 1782. Szolnoki Levéltár. 70