Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Fodor Ferenc: Pálospuszta benépesedése

Túri Péter, szül. 1907. elindultak. „Lejött az egész család". Itt „sátort ütöttek" és hozzáláttak a vályogveréshez és a puszta feltöréséhez. „Neveletlen család már nem volt". A három fiú — Ferenc, István, Károly — közül a legidősebb, Ferenc már nős volt, a két lánytestvér — Annus és Angel — egyike (Angel) pedig már férjhez ment. Kilencen jöttek el, „úgyhogy vótak ük erővé". A legelőt négy lóval törték fel. Először sekélyen szántottak egy borozdát, majd azt egy másik ekével kimélyítették és utána elboronálták tövis-, vagy láncos boronával. Rozsot, búzát, kölest, a kötöttebb talajokba kukoricát vetettek, két lépésre egymáshoz. „Akkora rozs volt a törésbe mint a nád, ezt zsúpnak megcsinálták és abból készült a tető." A család a házat és a 30 holdas birtokot eladta és két dűlővel arrébb ismét vettek 30 holdat, ahova a fiúk már maguk építettek. Adatközlőm édesapja vert falból, 63