Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szabó László: Jászsági kirajzások és a jász puszták benépesedése a 19. században

előtte még megjárta Illésy János Nagykun Kapitány hivatalát is, aki olyan végzéssel küldi tovább a nádorhoz, mint főkapitányhoz, hogy annak elutasításban lehessen majd része: „Küldessen fel a felséges Palatinusnak olly alázatos véleménnyel, hogy az Instánsok kérését semmi képpen tellyesíteni nem lehett az előadott okokra nézve." Ez pedig nem egyéb, mint, hogy Páka puszta (amit egyébként rosszul Patkának ír a kérelmező, s már ez is egy lehetőség az ügy elhúzására-vonására) a Jászkun Kerület pusztája, amely árendába adatott hat évre, s a Kerület kasszáját gyarapítja jövedelme. Ha ezt a kérelmezőknek átengednék, akkor a Kerület jelentős jövedelemtől esne el. Tehát benépesítése nem kerületi érdek. A Palatinus visszaküldi az ügyet a Nagykun Kerület Kapitányának, Illésy Jánosnak, s az ügy bizottsági kivizsgálását kéri. A bizottság nem a kiköltözés ellen van, hanem a puszta felosztását, egyéni tulajdonba adását nem akarja. Úgy határoz — hivatkozva a Palatinusra is —, hogy „Az Instánsok újabb lakhelyül továbbá is nem más; hanem Districtuális Páka Pusztát kérik... és decralálták, hogy annak keresésétül el sem állnak valamég attul a felséges Palatinus által el nem tiltatnak, más Camerális, vagy földes uri pusztára pedig tellyességgel nem akarnak menni..." Ezt pedig nekik nem engedik meg, mert „... egynehányat kivévén mind földtelen irredemptus emberek, és így ollyanok, a kiknek a Pákai Pusztában semmi Instantiájok, és így ahoz semmi jussok nincsen...". Kivizsgálja a bizottság azt is, hogy mi az oka kimenetelüknek, s egyértelműen megállapítja, hogy „...földjök vagy igen kevés, vagy semmi sem volna, és a munkájok után sem élhetnének, mivel dolgot nem kapnak...". Mivel Pákához ragaszkodnak, máshová a Kerületeken kívül menni nem akarnak, ezért „... tovább Kunhegyesen kelletik maradniok, mire nézve javaslották a helybeli Elöljáróknak, hogy több földet is árendálni igyekezzenek, és külföldi szolgák, vagy munkások ne fogadtassanak, míg az instánsok ez szolgálattal vagy munkával meg nem kínáltatnak...". A végzést Illésy 1806. agusztus 17-én hirdeti ki, a Palatinusra is hivatkozva, s a puszta kerületet gyarapító és fenntartó bérleti díját hangoztatva.

8 Később a lakosok megismétlik kérelmüket, s 280 család, több mint 1000 fővel 1807-ben is kiköltözni kíván.

9 A jászokkal szemben a kunok azonban többet a Kerületen kívülre nem kívánnak menni. Talán a bácskai kirajzás bizonyos tanulságai, a visszaszökdösők, ott jobb sorsot nem találók tapasztalatai is indokolták ezt.

1

0 E nagylétszámú kiköltöző csoporthoz képest a harmincas évek jászsági kiköltözöl nem tűnnek túl népes csoportnak. Ám nyilvánvaló, hogy ők nem a szegénység, a munkát nem találás miatt, hanem az emelkedés lehetőségét megcélozva kérik kiköltözésüket a Bánátba, Temes megyébe, amikor azt a Helytartó Tanács benépesíteni kívánja új falvakkal." 1836-ban 15 jászladányi lakos — családjaikkal együtt, több mint 80 fő — kéri, hogy Kulára költözhessenek ki (Kula-puszta), amely „... most szállítatván meg, ott elegendő élő föld, és még néhány esztendei terhektől való fel mentés ajánltatik...". S, 8 SZML. Kunhegyes Prot. Act. Sen. 1803-1806. XIII/4. 1806. 55. sz. - SZML. Jk. Ker. Kgy. jk. 1806.938. sz.;575. sz.; 1283. sz. Szabó L„ 1966.61. 1

0 Ua.: 60-63. Kaposvári Gy., 1989. 122-130. 1

1 A kiköltözők társadalmi vizsgálatát vö.: Bagi G. —Kaposvári Gy., 1989. tanulmányaival. 23