Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Szabó László: Jászsági kirajzások és a jász puszták benépesedése a 19. században

hogy kik mennek: nem a teljesen nincstelenek, hanem a redemptusok és irredemptusok, akik bírtak valamivel, de túl sok földjük mégsem volt, itt helyben nem fejlődhettek kellően. A Nádori Táblabíró kivizsgálja az ügyet, s megállapítja, hogy nem a tanácsbeliekkel volt ellentétük, hanem „... egyedül ezen mostoha idők szülte nyomorúság készteti arra, hogy ezen vidékről, hol már a nép igen számos, és kinek valamije van, maga fel takaríthatja és így ő nekik napszámjok által is alig kerül élelmek keresésére alkalom...". Azaz nem kapnak a jól szervezett jászsági családi üzemszervezet miatt a településen belül aratási, s más alkalmi munkákat, amely kiegészíthetné kisebb földjeik, közös földekből való járandóságuk jövedelmét. Legtöbbjük azért birtokol javakat, mert megállapítja a jelentés, mint visszavonhatatlan tényt, hogy „... ezeknek nagyobb része birtokos volt ugyan Ladányban, de már nem tsak földjeiket, hanem házaikat majd mindnyájan el adták...". Miután minden adójukat kifizették, minden tartozásukat a lakosokkal is rendezték, s mert „Jász Ladány városába másunnan örömest beköltöző emberek által a' lakosok száma könnyen helyre szaporíttathatik..." 1836. szeptember 25-én elengedik őket.

1- Megvizsgálva a legközelebbi összeírást 1828-ból, megállapítható, hogy valóban az irredemptusok felső és a redemptusok alsó rétegének kiköltözéséről van szó: házzal, földdel, legelő- és rét illetőséggel, kender- és káposztaföldek jogával bíró népesség távozik, hogy az üj helyen, élvezve az ötéves adómentességet, népes családját megszervezve egy családi birtokon új gyarapodás elé nézhessen.

1

3 Felsőszentgyörgyről 1837. február 21-én Pinczi József és K. Szabó János kéri, hogy „... ő házi népével..." a Bánátba költözhessen.

1

4 Itt, mivel csak két kiköltöző van, felsorolják az egész kiköltözni kívánó háznépet is: Pinczi József és hitvese Bárányi Borbála, édes fiai László, Páll, József, édes lányai Borbála, Verona és mostoha fia Nagy János. K. Szabó János és hitvese Kristóf Anna, illetve édes gyermekeik Istvány, János, Gáspár, Rozália, Erzsébet, Borbála, azaz egy 9 és egy 8 tagú család, amely már kiszakadt a jászsági nagycsaládból, de lemenőik kis vagyonúkban újabb lehetőséget látnak másutt. Elengedik őket, de újabb folyamat elindítóivá is válnak, mert ugyanez év június 7-én már a tanácsülés elé kerül újabb hét kiköltözni kívánó ügye. A Nádori Alkapitány intézkedik ez ügyben, s a tanács állásfoglalását, a jelenség magyarázatát kéri.

1

5 A tanács megállapítja, hogy azért kívánnak Tentes vármegyébe költözni (konkrét helyet a források nem említenek), mert ott inkább boldogulhatnak. A tanáccsal és a helybeli lakosokkal semmi bajuk, „... egyedül sorsok javítása végett kívánnak az Helységbül kiköltözni...". Tudunk néhány ember más településekről való kiköltözéséről is (Dorozsma, Jászdózsa, Jászberény), ám mindig csak egy-két család megy el, nem kelt nagyobb hullámokat kiköltözésük, bár az is igaz, forrásaink hiányosak, reformkori irataink áldozatul estek annak a barbár pusztításnak, ami a Kerületek önállósága megszűnése után bekövetkezett.

1

6 Az új települések anyakönyvei, első összeírásai adhatnak 1

2 SZML. Jk. Ker. Kgy. jk. 1836. 1830. sz. 1

3 SZML. 1828. évi összeírás Jászladány 1

4 SZML. Jk. Ker. Közgy. ir. 4. Fare. 1554. sz.; 6. Fasc. 568. sz. 1

5 Ekkor más településről is hírek érkeznek az országos felhívásra, s ezért kell magyarázatot adnia a tanácsnak. 1

6 SZML. Jk. Ker. Közgy. ir. 1837. 4. Fasc. 2386. sz. 24