Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)
Balogh István: Felső-Tisza-vidéki szökött jobbágyok kerestetése (1712–1720) ...
Szabolcs kivételével — jelenleg hozzáférhetetlen, ezért csak ennek a megyének adatait ismerjük részletesen. Az összeírásban név szerint fel vannak tüntetve azok, akik 1703 és 1720 között Szabolcsból Borsod, Zemplén és Heves megyékbe, a Jászkun kerületbe és a hajdúvárosokba szöktek. Az összeírásban meg van jelölve az egykori és mostani lakóhelyük, a szökés éve, a magukkal vitt ökrök, lovak, tehenek, juhok és sertések száma, és a szökésük éve óta rájuk vetett, de be nem hajtott portio forintösszege. A jelzett 17 év alatt a négy megye és a két kerület 82 helységébe Szabolcs megyéből 770 családfő költözött el 1256 ökörrel, 530 lóval, 798 tehénnel, 1902 juhval és 876 sertéssel. Az elköltözöttek adóhátraléka — amit visszamenőleg meg kellett volna fizetmök — 60 547 forintra ment volna. 1 7 A szökések mértékét világosan érzékelteti, hogy a 4,5-es családlétszámmal számolva, közel 4000 fővel csökkent az adózó népesség száma. A megye ezidőbeli lakosságát csak becslés alapján tehetjük 40 000 főre, tehát kb. 10% távozott el 17 év alatt. 1 8 Az adóhátralék pedig akkora, hogy a magukkal vitt állatállomány — ha meg is maradt volna, még egynegyedét sem fedezte volna a feltüntetett összegnek. Az összeírásból hiányzik Debrecen, mert az ide menekülteket a város nem engedte összeírni és helyettük kiegyezett a megyével, megfelelő kárpótlás lefizetésével. IV. Az előadottakból kiviláglik, hogy 1703 —1720 között Szabolcs megye jobbágyságának tekintélyes hányada földesúri engedély nélkül tömegesen a szabad paraszti helyekre, a két kiváltságolt kerületbe távozott. Zemplénben a hegyaljai szőlőművelő mezővárosok adtak nekik menedéket, Hevesben és Borsodban a nagy földesúri falvak és az egri káptalan birtokai. De az állami adó, a katonai beszállásolás terhei elől menekülők első hulláma elérte már Tiszántúl déli, az állami igazgatás által lazább ellenőrzés alá eső gyér lakosságú területeit is. Az arányokat nem ismerjük, de a spontán migráció irányát már a békésebb kornak első éveiben is fel lehet ismerni. Megállapítható az is, hogy Szabolcs megyéből ekkor még tiszta magyar népesség távozott el. Helyükre a 18. század folyamán, kárpátorosz (ruthén) és partiumbeli román szórványok — néha egész falvak — telepedtek. 1 7 Uo. IV. A. 1/b. Fasc.21. no. 109. 1720. márc. 21. 1 8 Vö. VERES MIKLÓS: Szabolcs megye népessége a XVIII. században. Tört. Stat. Évk. Bp. 1961 — 1962. 162. sköv. 130
