Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén (Szeged, 1990)

Bárth János: A választói névjegyzék, mint a népesedéstörténet forrása

A választói névjegyzék, mint a népesedéstörténet forrása BÁRTH JÁNOS A népesedéstörténész, a szervezett telepítések és a spontán migráció kutatója nem bővelkedik történeti forrásokban. A 18. századi népmozgások történeti kutatásában az átlagosnál nagyobb jelentősége van a kutatói szerencsének. Elsősorban ahhoz kell szerencse, hogy a kutató rátaláljon olyan ritka összeírásokra, amelyekben feltüntették a számbavett lakosok származási helyét; olyan anyakönyvi feljegyzésekre, amelyekből kiderül az anyakönyvezett személyek származási helye, olyan úriszéki és határperekre, amelyekben a tanúk vallottak életútjukról, korábbi lakóhelyeikről; olyan listákra, amelyeken szökött jobbágyokat sorolt föl valamelyik hivatal. Ilyen forrás ritkán akad a kutató kezébe. Örvendetes, hogy az elmúlt 2 — 3 évtizedben a Duna—Tisza köze vonatkozásában több kutatót is ért ilyen szerencse.

1 Nincs sokkal könnyebb helyzetben a 20. századi népesedéstörténet kutatója sem. A 20. században sok új község keletkezett a magyar Alföldön, de ezek népesedésének irányai sem vázolhatok fel könnyebben, mint két évszázaddal előbb létrejött társaiké. Általában nem készültek származáshellyel ellátott névsorok az új helységek betelepülőiről. Leginkább anyakönyvekből és a mai lakosság körében készített interjúkból merítheti adatait a 20. századi migráció kutatója. A kutatási nehézségek és a forrásszegénység miatt törekednünk kell arra, hogy minden olyan forrástípust felfedezzünk és megismerjünk, amely adatokat tartalmaz a 18—20. századi népesedéstörténetre, de ezidáig nem vett figyelembe a kutatás. Egy illancsi (kéleshalmi) példa alapján úgy látszik, hogy a 20. századi migráció jó forrásai lehetnek némely választói névjegyzékek. A kéleshalmi tanácsházán 1950-es, 1960-as, 1970-es évekbeli iratokat tanulmányoztam, amikor ráakadtam néhány választói névjegyzékre. Rövid lapozgatás után is kitűnt, hogy különösen figyelemre méltó az 1963. évi névjegyzék, mégpedig azért, mert ekkor a néven, lakcímen, foglalkozáson kívül feljegyezték a választó születési helyét és idejét is. Mivel a Kéleshalom területének nagy részét kitevő Illancs 1906-ban, illetve a következő néhány évben népesedett be, 1963-ban még sok olyan öreg ember élt az illancsi tanyákon, akik másutt születtek és az első világháború előtti évtizedben, szüleiket követve, gyerekként vagy ifjúként költöztek új lakhelyükre. Kéleshalom 1952-ben lett önálló községgé, úgy, hogy kivált Jánoshalma község kötelékéből. 1977-ben ismét egyesült Jánoshalmával, amelynek társközségévé vált. 1 BÁRTH JÁNOS 1974., BÁRTH JÁNOS 1981., BÁRTH JÁNOS 1984/a, BÁRTH JÁNOS 1989., CSORBA BÉLA 1986., GYETVAI PÉTER 1978., GYETVAI PÉTER 1979., GYETVAI PÉTER1984., B. MOLNÁR ERZSÉBET 1981. 111