Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

zik. A szlovák Régészeti Intézet 1969-ben nemzetközi konferenciát rendezett a badeni kultúráról. A konferencián Banner János meggyengült egészségi állapota miatt már nem vehetett részt s az előadásokat tartalmazó kötet megjelenését sajnos már nem érte meg. A konferencia-kötet 1973-ban látott napvilágot, amelyet a szerkesztőség Banner János emlékét idéző bevezetővel és egész oldalt elfoglaló fényképével indított el, annak hangsúlyozásával, hogy Bannernek úttörő szerepe volt a badeni kultúra kutatásában. Banner ettől szebb elismerést nem kaphatott volna a külföldi kutatástól. Holott tagjai közé választotta a Deutsches Archäologisches Institut és az angol Royal Prehistoric Society. Ugyanakkor idehaza nem kapta meg azt az elismerést, amit munkássága szerint megérdemelt volna. A magyar régészet első ötéves tervének kidolgozásában Banner is részt vett. Énnek keretében idős kora ellenére terepmunkát is vállalt. A bronzkori kutatási program részeként a számára annyira kedves DélAlföldön a Békés-Városerdő közelében fekvő teli-település feltárását kezdte el 1950-ben, amely munka csak 1960-ban fejeződött be, amikor betöltötte a 72. életévét. Ézt az ásatást csak tanítványai segítségével tudta elvégezni. A feldolgozást már erejének és képességeinek gyöngülésével éppen csak be tudta fejezni. Az ásatás valódi kiértékelését az ásatásban is résztvevő Bóna István készítette el. A munka megjelenését Banner János nem érte meg. Banner János nem hagyott maga után feldolgozatlan ásatást, sőt még elhunyt kollegái hagyatékát is gondozta és közreadta. Ezek közül egyik legjelentősebb volt Márton Lajos tószegi ásatási dokumentációjának rendezése és közreadása 1957-ben Bóna István kiértékelésével. Jelentős adóssága volt a magyar régészetnek, hogy Móra Ferenc csókái ásatásának fontos leletanyaga évtizedeken keresztül közöletlenül maradt. Banner vállalkozott, hogy a hiányos dokumentációk felhasználásával közreadja ezt a nagyon fontos leletanyagot, melynek forrásértéke még így is óriási. A csókái publikáció részletes anyagközlése 1960ban jelent meg. Banner megállapítása szerint Csókán két kultúra, a tiszai és Vinca-kultúra találkozott és keveredett. Mai véleményünk annyiban különbözik Banner értékelésétől, hogy Csókát a tiszai kultúra egyik legdélibb lelőhelyének tartjuk, ahol azonban a leletanyagban a Vincakultúra területi közelsége is érződik. Banner munkásságában ugyan mindig megvolt, azonban főleg a budapesti évek idején vált meghatározóvá a magyar régészet múltjába tekintés, a magyar régészet története iránti intenzív érdeklődés. Tiszteletreméltó tettei között tarthatjuk számon, hogy nemcsak számos nagy egyéniségnek, de számos kevéssé ismert és csaknem elfelejtett régésznek állított emléket visszaemlékezéseivel, úgyhogy mindenkinél, még a legkisebbnél is méltatta a saját helyén elért eredményeket. Az ilyen mun92