Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)
Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve
kák nélkül régészettudományunk fejlődéséről nem rendelkeznénk hű képpel. Igaz, hogy ilyen irányú munkássága csonka maradt. Hiába élt meg szép kort, ezt az utolsó szép tervét nem tudta megvalósítani, bár haláláig dolgozott a magyar régészet történetének megírásán. Kár, hogy dédelgetett tervét a magyar régészet történetének megírását nem valósíthatta meg, bár haláláig dolgozott rajta. Ebből a mukából csak töredékek maradtak fenn, holott ő volt az, akinek leginkább módja lett volna az ilyen összefogás elkészítésére, hiszen élete átívelte a magyar régészeti kutatás jelentős időszakát. Hat évtizedes pályája kezdetén még élt Hampel József és Pósta Béla, majd baráti kapcsolatba került Móra Ferenccel, Kovács Istvánnal, László Ferenccel, Márton Lajossal, Tompa Ferenccel és ősrégészetünk sok más jeles személyiségével. A régészek több generációját nevelte fel egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig. Munkásságának hat évtizede alatt mindig nyitott maradt az új eredmények elismerésére, befogadására és alkalmazására. Pályafutásának kezdetétől szükségesnek érezte a társtudományokkal való együttműködést, eredményeik felhasználását. Minden munkáját végigkíséri az etnográfiában való képzettsége, jártassága és ilyen ismereteinek alkalmazása. Ez már első nagyobb munkájában, a magyarországi zsugorított temetkezésekről írott összefoglalásában is nagy hangsúlyt kapott, de nem hiányzik a badeni kultúráról írott monográfiából sem. Földrajzi és történeti ismereteit is mindig hasznosította. Bannerben nem volt tudományos féltékenység. Tudását szívesen megosztotta tanítványaival, ugyanakkor elfogadta, ha fiatal tanítványai saját kutatásaik során új, esetleg az ő régi megállapításaival nem egyező vagy éppen ellentétes eredményekre jutottak. Már a szegedi évektől kezdve szívesen segített tanítványainak azzal is, hogy ásatási beszámoló társszerzőjéül választotta őket. A rugalmasság, mentesség a merev dogmáktól egy tudós egyik legszebb jellemvonása, s Banner János rendelkezett ezzel a jellemvonással. Szinte önként kínálkozik, hogy a múlt század második felének két kiemelkedő egyénisége, Rómer Flóris és Hampel József munkásságát és tudományos egyéniségét összehasonlítsuk századunk második—harmadik negyedének két nagy egyénisége, Banner János és Tompa Ferenc személyiségével. Bár mint minden összehasonlítás, főleg ha emberekről van szó, sántít, mégis meglepő egyezések figyelhetők meg a Rómer— Banner és a Hampel—Tompa páros között. Rómer Flóris polihisztor tevékenysége termékenyitette meg az egész magyar régészeti kutatást. Felmérhetlen, és tényszerűen szinte ki sem mutatható az a hatás, amit a régészettudomány fejlődésére gyakorolt. Rómer munkássága nem volt lezárt, befejezett, az utána következő és tőle tanuló nemzedékek munkájában hozta meg gyümölcsét. Az országos ügyek mellett mindig szakított időt és energiát, hogy a kisebb jelentőségű vagy csak a 93
