Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

mélhetjük, hogy a jövőben sem nélkülözhetjük az új kötetek megjelenését. Banner szegedi éveiben merült fel az egész magyar régészetet érintő nagyszabású kutatási program gondolata. Gyakorlatban ismerte fel a régészeti topográfiai kutatások óriási jelentőségét, amelyek szinte az ásatásokkal egyenértékű új forrásanyagot szolgáltattak főleg településtörténeti ismereteihk bővítésére. Önálló intézet létesítését tartotta szükségesnek a topográfiai kutatások megvalósítására. A II. világháború megakadályozta tervének megvalósítását. Élete alkonyán azonban megérhette, hogy a magyar régészet egyik legfontosabb feladatává vált a magyar régészeti topográfia elkészítése az MTA Régészeti Intézet szervezésében, s még életében átlapozhatta az első három megjelent kötetet. A régészeti topográfia újszerű, nemzetközileg is elismert úttörő vállalkozásává vált a magyar régészetnek, amelynek megvalósítása azonban jóval lassabban halad, mint ahogy ez kívánatos lenne. Banner János kezdeményező szerepe sohasem halványulhat el. Topográfiai érdeklődését hangsúlyozza, hogy amit a szegedi egyetemen elkezdett, azt Budapesten még szélesebb körre terjesztette ki: számos tanítványának adott topográfiai diplomamunkát, amellyel egy-egy kisebb terület kistopográfiája készülhetett el. Később az ilyen feladatokat egyeztette a nagy topográfia terveivel. A topográfiai diplomamunkák főleg az 50-es és 60-as években folytak jó eredménnyel. Egy részük nyomtatásban is megjelent. A Szegeden töltött két évtized Banner életének minden szempontból legtermékenyebb időszakát ölelte fel. Szerteágazó tudományos tevékenysége a régészeti kutatás sokféle feladata mellett kiterjedt a tudományszervezésre, a régészet és múzeumügy népszerűsítésére is. Tulajdonképpen minden későbbi munkája a szegedi és vásárhelyi években gyökerezett. 1946-ban foglalta el Tompa Ferenc tragikus halála után a budapesti egyetemen az ősrégészeti tanszéket. Változott körülmények között lett egy más jellegű intézet vezetője. Mások voltak a feltételek, a szokások, mint Szegeden. Kissé mindig idegennek érezte magát ezen a helyen, holott még csaknem negyed századot töltött haláláig aktív tevékenységgel. Mint az ősrégészet „Nagy Örege" nagyobb súlyt érzett vállán, mint amit könnyedén el tudott volna viselni. A kortárs és barát Tompa Ferenc hiánya miatt a terheket csak a fiatalabb munkatársaival oszthatta meg, akik nem maradtak közvetlen közelében, mert más fontos beosztást kaptak. Budapesten a kezdődő hidegháború megakadályozta nagy álmának megvalósítását, all. világháború miatt elmaradt Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszus Magyarországra tervezett megrendezését, amelynek elnöki tisztét Banner János töltötte volna be. Ez lett volna a II. világháború bénultsága után életre kelő régészet első nagy nemzetközi seregszemléje. 89