Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

Az „50-es évek" a régészetben is az elzárkózást, a nemzetközi kapcsolatok elsorvadását hozták magukkal. így Banner János személyes tekintélye sem érvényesülhetett kellőképpen a magyar és nemzetközi régészet egységének fenntartásáért. A megtört egység helyreállításában nagy szerepe volt az 1955-ben Budapesten rendezett nemzetközi konferenciának, amelyben Banner János is részt vett. Az igazi egység helyreállítása tulajdonképpen az 1958. évi hamburgi Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszuson történt meg, ahová Banner János már kisebb magyar küldöttséget vezethetett és megkezdődött a személyes kapcsolatok újraéledése is. Banner János tudományos érdeklődése Budapesten is jórészben a szegedi évekhez nyúlt vissza. Az utolsó dél-alföldi ásatások eredményeit Budapesten publikálta. Még a nemzetközi kongresszusra tervezett bemutató ásatások sorában maga is vállalt kisebb feltárást Hódmezővásárhely határában, 1948ban. A Kongresszust előkészítő ülésre Párducz Mihállyal Svédországba utazott. Bár a Kongresszus meghiúsult és soha nem gyógyuló sérülést okozott Banner lelkében, azért valami haszna is lett. Párduczcal együtt megismerték a modern régészeti kiállításrendezés elveit, s hazatérve, ezeket idehaza is érvényesítették. A háború utáni első régészeti kiállítást Hódmezővásárhelyen rendezte meg Banner János Korek József közreműködésével, amely két évezreden keresztül a legjobb és legszebb kiállítás volt Magyarországon, s a kiállítás teljes anyaga Banner ásatásából származott. Külföldről is sok szakember csodálta meg a nagyszerű leletanyagot. Ezt követte a nyíregyházi kiállítás, de ebben a szellemben készült már a Nemzeti Múzeum és a pécsi múzem régészeti kiállítása is. Ezeket követte vidéki múzeumok új kiállításának egész sora. Ezek a kiállítások gyökeresen különböztek a régi, egyszerűen csak tárgyakat összefüggések nélkül, kronológiai sorrendben bemutató kiállításoktól. Az új kiállítási szemléletben és gyakorlatban múzeológiai koncepció is megvalósult. A múzeumok egyik fő feladata az oktató-bemutatás, a tárgyak mögött az egykori élet megközelítése magas szinten érvényesült. Banner János budapesti éveinek legfontosabb tudományos munkája is még Hódmezővásárhelyen gyökerezett. A bodzásparti ásatásokkal 1934—38 között első ízben sikerült az Alföldön a rézkori badeni kultúra települését nagy mértékben feltárni. Ekkor fordult figyelme a korábban kevéssé értékelt kultúrára, amelynek jelentőségét az ő kutatásai révén ismerte fel a hazai régészet. A bodzásparti ásatások után szervezett gyűjtőutak során kirajzolódtak előtte egy az egész országra kiterjedő, sőt az országhatárokon túl is elterjedt sajátos kultúra körvonalai. 1934—1955 között 14 nagyobb tanulmányban foglalkozott egy-egy múzeum vagy vidék jellegzetes leletanyagával és problémájával. Mivel kutatásai során úgy látta, hogy a kultúra központi területe Magyarországra esik, új elnevezést vezetett be. A legjellegzetesebb lelettípus a kétosztatú tál, leg90