Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kalicz Nándor: Banner János tudományos életműve

gozások és híradások adatanyaga, hogy Banner nélkülözhetetlennek érezte a teljes magyar régészeti irodalom összegyűjtését, rendszerezését és megjelentetését. Az elkezdett gyűjtésekben nagy segítséget kapott fiatal tanítványaitól és munkatársaitól, a munka oroszlánrészét azonban ő végezte el. Vállalkozásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1944-ben megjelent mű, amely az 1793—1943 közötti régészeti irodalmat tartalmazza, olyan nélkülözhetetlenné vált, hogy alig egy évtized múltán Jakabbfy Imrével együtt átdolgozott és kibővített kiadása az Akadémiai Kiadónál jelent meg (1954). Azóta három újabb kiegészítő kötet és egy negyedik nyomdába adása jelzi, hogy a Banner János kezdeményezésével megindult nagyszabású munka kutatásunk szerves részévé vált. A pótkötetek a munka folyamatosságát és szinte napra készségét is bizonyítják. Banner János első munkája még magán viselte az úttörő próbálkozások problémáit. Szerkezeti felépítésének töredezettsége némileg zavaróan hat. Ennek oka elsősorban az, hogy kezdetben még nem látszott lehetségesnek az egész összegyűjtött bibliográfiai anyag önálló megjelentetése. Banner 1938—43 között a „Dolgozatok" hasábjain tette közzé egy-egy kidolgozottt részlet anyagát, fontos folyóiratok és különböző kiadványok szerint és időrendben csoportosítva. Igaz, hogy a szétaprózottság egy kissé nehezen kezelhetővé teszi az 1944ben megjelent kötetet. Azonban a jól összeállított mutató segít a tájékozódásban. A bibliográfiai kötetek új sorozatában 1954-től már kialakult a máig is használt szerkezet, időrendi és területi csoportosítás mutatókkal ellátva. Banner úttörő bibliográfiai kötetének volt még egy elévülhetetlen érdeme. A címszavak német nyelven is elkészültek és a csak magyar nyelven megjelent irodalom címét német nyelvű fordításban is közölte. Ezzel főleg a régi, csak magyar nyelvű irodalom legalább címében hozzáférhetővé vált a nemzetközi régészet is. Banner tisztában volt azzal, hogy a magyar régészet eredményei a nemzetközi régészet érdeklődésének előterébe kerültek. Sajnálatos, hogy az új kötetek nem követik Banner gyakorlatát és a magyar nyelvű címek hozzáférhetetlenek a külföldi kutatás számára. Kissé sajnálhatjuk, hogy amikor Banner még nem bízott a bibliográfia önálló kötetben történő megjelenésében, az egyes elkészült részeket a „Dolgozatok" hasábjain jelentette meg több éven keresztül (1938—1943). Emiatt a régészeti publikációk háttérbe szorultak. A háborús évek nehézségei mellet talán ez lehetett az egyik ok, amiért a fontos ásatások közlése (Kökénydombról négy ásatás, az ószentiváni neolitikus telep) már a szegedi évek után Budapesten történt meg, amikor a magyar régészet két központja közül az egyik sajnálatosan megszűnt és Banner János vette át Tompa Ferenc elárvult örökét Budapesten. Banner János elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar régészet bibliográfiája minden régész számára a legfontosabb segédeszköz élő valóság lett és re88