Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Bóna István: A budapesti egyetem professzora

Mindenkor kedves és megtisztelő kötelességének tartotta, hogy régi és újabb tanítványai, munkatársai új rendszerű tudományos minősítésből kivegye a részét. Élt a felszólalás jogával aspiránsai (Bóna, Kalicz) vitája előtt, a rá jellemző alapossággal — talán túlzott alapossággal — vállalta az opponens szerepét kandidátusi (Gábori Miklós, B. Kutizán Ida, Bökönyi Sándor) és doktori értekezések (Párducz Mihály, Balassa Iván, Vértes László) vitáján. A szegedi hagyományokat folytatták nekrológjai. Említettem, hogy Tompa Ferencről hármat is írt, de két-két helyen emlékezett meg Cs. Sebestyén Károlyról és V. G. Childe-ról is. 70 éves korában azonban — érthető módon — felhagyott a nekrológokkal, ám nem azzal, hogy szakmánk múltjának szerelmeseként élő lelkiismeretünk legyen. Pedig ez nem volt egyszerű feladat, kivált akkoriban. Tudománytörténeti dolgozatokat az amúgy is túlzsúfolt központi folyóiratok nem szívesen közölnek, s Bannernak sokáig nem volt módja ezen segíteni. A neves szegedi Dolgozatok egykori szerkesztőjének ugyanis még szerkesztőbizottsági tagság sem jutott központi folyóiratoknál, Budapesten kiadott nyomtatott periodikán csak az Antiquitas Hungarica II. kötetén szerepel felelős kiadóként a neve, más nem lévén kéznél, azon is csak véletlenül. 1958-ban azonban megalapította a tanszék folyóiratát, a Régészeti Dolgozatokat, amely nevében a szegedi, míg latin Dissertationes Archaeologicae elnevezésében a budapesti hagyományokat őrizte. Az 1969-ig élő „régi folyam" mind a 10 füzetének ő volt a felelős szerkesztője és kiadója. Ez a leforrázott macskára emlékeztető (különb bévülről, mint ahogy fest szőréről) kiadvány volt Banner fő orgánuma. Már az 1958. évi 1. számot mindenestől Rómer Flóris emlékezetének szánta, s ebből az alkalomból képes volt a tanszék akkori összes tagját mozgósítani. A 2. számot a 100 éves Archaeologiai Közleményeknek és Ipolyi Arnold emlékezetének, a 3. számot a budapesti és kolozsvári régészeti iskola összefüggésének és egyetemünk első régészeti tankönyveinek, az 5. számot Hampel Józsefnek és Pósta Bélának, a 7-iket Rómer Flóris 150. születési évfordulójának, a 8-ikat a Régészeti Tanszék kialakulásának és korai történetének, a 9-iket Tompa Ferenc 75. születési évfordulójának, a 10-iket a 100 éves Archeológiai Értesítőnek szentelte. A témák nagy részében kitűnő munkatársra talált Hampel József tanítványában, Oroszlán Zoltán professzorban. Szerencséjére az 1950-es évek végétől sorra születtek a vidéki múzeumi Évkönyvek s más múzeumi kiadványok. Ezek nemcsak segítették, de egyenesen igényelték János bácsi munkáját, hiszen egyszerre valamennyien tisztelni-becsülni kezdték saját múltjukat. Az egykori jászberényi diákjából lett miskolci múzeumigazgató Kormány József éppolyan lelkesen hozta — sőt elvárta — dolgozatait, mint szegedi múze74