Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Bóna István: A budapesti egyetem professzora

Sajnos nem vagyok meggyőződve arról, hogy Márton eredeti szelvény-, kivált profilrajzainak jót tett, hogy Banner átrajzoltatta őket, az új (egyszerűsített) rajzos stílus (v. ö.: Békés-Várdomb hasonló rajzait) következtében a profilok nehezen értelmezhetővé váltak. Utólag, két évtizednyi profilrajzolás után azonban könnyű okosnak lenni, akkoriban senki nem tudta volna e ceruzarajzok nyomdai közlését jobban megoldani. Egyszer azonban majd újra kell rajzolni őket, — talán az akkorra teljesen elpusztult tószegi Lapos-halom mementójaként... Egyébként már Banner Tószeg-műve is mementó, amelyben sajátosan, szinte szétválaszthatatlanul összefonódik Márton Lajos (Bannertől harmadik személybe átírt) eredeti szövege, Banner kutatástörténeti — mondhatnók: kegyeleti — szövegével. A régészetet, mint szakmát, a későbbiekben már alig képviseli néhány munkája. Még Hamburgban kértek tőle cikket a Germania számára s igazán kitűnően választott: a Tiszai-kultúra antropomorf edényeit foglalta össze újból és utoljára (1959). A szegedi múltban gyökerezik a csókái Kremenyák neolitikus leleteinek közzététele, a táblákat és a leírást még hajdanában Foltiny Istvánnal együtt készítették el. Móra Ferenc születésének 100. évfordulója (1859—1959) kitűnő alkalmat adott e nagy anyag közzétételére. Banner számára pedig még Tószeget is túlszárnyaló kutatástörténeti bevezető megírására. Több helyen, több ízben is közzétették B. Kutzián Idával együtt a Kosztolác-kultúra hazai leletei és hazai szerepének szentelt dolgozatukat, végső formában az Acta Archaeologica 1961. évfolyamában. Ez a jelentős összefoglalás volt ősrégészeti hattyúdala. Élete végéig dolgozott ugyan még a békési Várdombon végzett ásatásai publikációján, de megjelenésekor már rég nem volt közöttünk. Aggodalmassá vált, részletezővé, mindenről sokat írt. Túl sokat: a több száz oldalra növekedett kéziratot lehetetlen lett volna a Fontes sorozatban közzétenni. Nem sértek kegyeletet, ha elárulom, hogy a halála után három évvel megjelent csinos monográfia Kalicz Nándor gondos és szakszerű átdolgozásában, mindkettőnk és Holl Imre szerkesztő közreműködésével véghezvitt alapos rövidítésekkel látott napvilágot. Végére hagytam, utolsó, életében megjelent régészeti topográfiai munkáját: A békési vár címmel 1970-ben Gyulán megjelent füzetet. Büszke vagyok rá, hogy ispáni várak kutatási programja kapcsán a bogarat én tettem a fülébe, szeretettel meg is köszönte a nekem dedikált példányában. Mintegy kitaláltam a vágyát: nagy-nagy örömmel mélyedt bele az édes szülőföld középkori helyrajzába, lázasan kutatott régi térképek után, mindenütt, ahol csak lehetett. Sikerrel: a régi térképekből és elnevezésekből előbújt egy vár, egy addig ismeretlen vár. A létező legjobb helyen, két Körös-ág összefolyásánál. Az azóta végzett ásatások állítólag semmit sem találtak e vár helyén, félő, hogy ezúttal az ásatásokban volt a hiba... 73