Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Bóna István: A budapesti egyetem professzora

be, majd 1959-ben régi cseh barátai, Jaroslav Böhm és Jan Filip meghívására kétszer is megfordult Csehszlovákiában, előbb ismét Prágában, majd októberben Liblice-Brno székhelyekkel megrendezett Neolitszimpóziumon. Az utóbbi út felejthetetlen előzménye közös körútja Kalicz Nándorral és velem Szlovákiában. Úgy kezdődött, hogy hármasban átsétáltunk a komáromi hídon s ezzel számunkra is kitárult a „külföld". Előzménye pedig az volt, hogy Banner Tocikkal együtt váratlanul meglátogatott soponyai ásatásomon, ahol Tocik azon melegében meghívott Nyitrára. Az azóta szinte valamennyi magyar régész számára otthonossá vált nyitrai és kisvezekényi .bemutatók" után, autót kaptunk Tociktól a kiváló Gyapus úr vezetésével. Bekalandoztuk a Vág-völgyét, a Szepességet fel Bártfáig, majd Kassán—Rozsnyón—Rimaszombaton—Zólyomon át fejeztük be az első kört. Utána jött a második kör, Pozsony végcéllal. Mi a pozsonyi várat még abban az állapotában láttuk, ahogyan 1911ben leégett, de sokminden mást is másként láttunk, mint akár azok, akik 4-5 évvel később utazták be a Felvidéket. Vendégek voltunk Kecskés bácsinál a zsitvabesenyői búcsúban, ahol az ünnepi asztalnál az öregúr olyan tósztot vágott ki, hogy Tocik ékes felvidéki magyarsággal nem győzte dicsérni: „János bácsi nagyon szipen beszélted". Banner a következő esztendőben, 1960 júliusában még résztvett az UISSP Állandó Bizottságának prágai ülésén, aztán többé soha nem utazott külföldre. Prágai útja az utolsó volt s egyben önzetlen. Az 1962 augusztus—szeptemberi VI. Római Kongresszusra ugyan már nem jelentkezett (74 éves volt!), annál inkább gyümölcsöztette az Unió keretében Hamburgban és Prágában kialakított jó kapcsolatait: UNESCO ösztöndíjat szerzett három tanítványának (Bóna, Kalicz, Kőszegi), akik az Ő segítségével először utazhattak nyugatra s ismerkedhettek meg a világ régészeivel. Mindhárman előadást tartottunk Rómában, s az akkori viszonyok között még magasnak számító ösztöndíjból alaposan beutaztuk Itáliát. Nagyon örült neki, s egyáltalán nem bánkódott, hogy kimaradt az akkori Rómát járt 19 régész közül. Azt hiszem, nem nagyon szeretett külföldre járni, s ma már kezdem megérteni. Szakirodalommal az oktatás szolgálatában Nem feladatom itt ősrégészeti szakirodalmi tevékenységét részleteiben méltatni, csak annyit említek belőle, amennyi negyedszázados budapesti professzori működésével szorosan összefonódott. 1945 után megjelent munkái egyébként is még Szegeden készültek vagy a szegedi—vásárhelyi korszakban gyökereznek, megjelenésük a háború miatt húzódott el. Ilyen a Folia Archaeologica V. kötetében II. ásatási beszámolója (Foltiny Istvánnal), ilyen a kökénydombi IV—V. ásatási 70