Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Kőhegyi Mihály: Banner János magántanári képesítése (Erdélyi László és Horger Antal véleményes jelentése)

Eme gyakorlati tapasztalatokról tanúskodó adatok mellett az iro­dalmi működésben is szokatlan élénkséget, tevékenységet, buzgalmat, lelkesedést és tudományos hozzáértést veszünk észre. A jászberényi la­pokban (Jászberény 1912. Jász-Újság 1913) előbb 26 hasábos közle­ményben feldolgozza a város 1900. évi statisztikai adatai, főleg démog­ráfiai irányban, aztán megkezdi az érdeklődés felrázását, a figyelem föl­keltését a Jászmúzeum elhanyagolt, de jobb jövőjű és sok kultúrhatást igérő ügye iránt. Később 18 hasábos tárcában érdekes képeket rajzolt a jászsági céhek életéből (Jász-Újság 1918), mégpedig a török hódoltság megszűnésétől kezdve azon emlékek és szerszámok, írások, hagyomá­nyok alapján, amelyeket a jászsági iparosoknál gyűjtött össze, s a múze­umban is tanulmányozott. Ezen nyomtatott munkálatok mellett kézirat­ban hagyta hátra Banner a Jászmúzeum irattára számára a jászsági ba­bonákról és szűcsmesterségről írott tanulmányait, az Országos Múzeu­mi Főfelügyelőséghez pedig jelentéseket küldött be a Jászmúzeum 1917—19. évi működéséről. Hogy a kézirati jelentések mennyire tanúskodnak dr. Banner ügy­szeretetéről és szakértéséről, erre nézve módunk van meggyőződni a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1917. évi augusztusi füzetében, ahol a legilletékesebb szakfolyóirat sok más jelentés rövid terjedelme mellett a jászberényi jelentések 19 hasábnyi nagyobb teret adott. Ugyancsak szaktudományi garanciát nyújt az a tény, hogy a Magy. Nemz. Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője négy közleményt ad Banner Jánostól: A békési magyarság népi építkezése, A félhajó, Békési cigány lakások, Jászberényi sírkeresztek címen. E közlemény terjedelme nem nagy (14,2,19,1), de meglátszik mindegyiken a néprajzi érdekességek gondos megfigyelésére való készség és a szakszerű, valamint az eredeti népies ki­fejezésekben, műszavakban való jártasság, gyakorlottság. A megfigye­lés és rendszerezés gondosságát, ügyességét leginkább a jászberényi négy temető nyolcvanöt-féle sírkeresztjének fokozatos sorba állítása, s há­rom fő csoportjának szétválasztása mutatja. A változatosság éppen a katholikus fa sírkeresztnél a korábbi megfigyelőknek kevésbé tűnt fel. Banner volt az, aki a barkácsoló vagy fafaragó mesterkedésnek e rész­ben is a formagazdagságát fölismerte, és a szakértőnek s érdeklődőknek bemutatta három szemléltető képtáblával együtt, amelyeket Banner ere­deti felvételei alapján Bundschuh Ottó tanár rajzolt meg. A három előb­bi közlemény szövegét a szerző jellemző fényképekkel tette szemléle­tessé. „A félhajó" c. közlemény a régi alföldi sáros utakon való közleke­désnek egy sajátos és immár teljesen kiveszőben levő eszközét menti meg a teljes elfeledéstől. Hasonlóan érdekes régiséget, kiveszőben lévő régi szokást ismertet Banner „Bakfazék" címen a Békési Lapok 1912. évfolyamában. Majd­nem véletlenül vette észre egy húshagyó estén Jászberényben azt a szo­31

Next

/
Thumbnails
Contents