Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

is foglalkoztatja. 1932-ben jelent meg egy cikke a Magyar Régészeti Kataszteri Intézet szervezéséről. Alapelve az, hogy a régészeti kutatáshoz feltétlenül szükséges a régészeti kataszter teljes felvétele, és e munkát csak azok végezhetik el, akiknek minden ideje e cél szolgálatába állítható. Erre javasolja, hogy állítsák fel a Magyar Régészeti Kataszteri Intézetet. Világosan látja, hogy a gazdasági világválság kellős közepén ez csak úgy valósítható meg, ha ennek költsége egyetlen fillérrel sem terheli meg az államháztartást. Az intézet felállításához pedig alap: a minimális személyzet, a jól felszerelt szakkönyvtár, illetőleg a kataszter elkészítésével járó műszaki munka költségei. Banner János azt javasolja, hogy a költségek fedezéséhez minden község a lakosság számarányának megfelelő, egészen mérsékelt összeggel járuljon hozzá, ami éves viszonylatban 65 ezer pengőt tenne ki, s amely teljes egészében az intézet célját szolgálná. A hozzájárulást tíz évre állapítanák meg úgy, hogy az első esztendőben minden község a megállapított összegnek a kétszeresét fizetné be, hogy az intézet alapfelszerelését azonnal biztosítani lehessen. Lényegében a meglévő Szegedi Régészeti Intézetre épít, amelyben az igazgatón kívül még három szakember, illetve négy technikai, fizikai munkatárs látná el a szervezési, technikai feladatokat. Alapelvnek tartja, hogy minden tárgyról kartoték készüljön, „mert ábrák nélkül leltárak nem használhatók ilyen célra". A Kataszteri Intézet feladatának tartja a leletekre vonatkozó bibliográfia feldolgozását, lebontva a legkisebb vidéki kiadványokra, illetve heti- és napilapokra is. A kataszterben minden lelet, lelőhely és régészeti jelenség helyet kapna, s az intézet feladata lenne a több szemponból készített térképek kidolgozása is. A régi anyag számbavétele mellett szükségesnek tartja az új szerzemények publikálását, és ehhez egy folyóirat megindítását, amely lehetőleg havonként jelenne meg, és az előkerült leletanyagot bőséges illusztrációkkal kísérné. A Kataszteri Intézet felállításának programját és anyagi alapjait illetően nem volt reális. A tervezet olyan maximális programot tűzött maga elé, amely megvalósíthatatlan volt; elég ha arra utalunk, hogy a már közölt emlékanyag töredéke volt ellátva fényképpel vagy rajzzal, mint ezt a győri temető világosan mutatja. Az anyagi bázis megteremtése vágyálom volt. Hazánkban több mint 3 ezer település létezett, nem számítva ehhez a történeti Magyarország anyagának bedolgozását. A 65 ezer pengőnyi tervezet 22 pengő költséget jelentett volna községenként akkor, amikor 8 pengő volt 1 q búza, vagy 15 kg cukor ára, s egy főre évi 1/2 kg sem jutott. Szinte érthetetlen az anyagi bázis e formája, hiszen ő tudta legjobban, hogy 80 filléres napszám a legminimálisabb megélhetést sem biztosította, és saját fizetéséből egészítette ki a napszámot minden munkásnál egy pengőre. Az elhintett gondolat megkésve ugyan, de szárba szökkent 1940ben, amikor a Kolozsvárra visszatért egyetem után Szegeden a Horthy 19