Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

által feltárt kiszombori temető Török Gyula által történt feldolgozása emelhető ki. A szórványos avar anyag mellett jelentősebb a X—XI. századi emlékanyag feltárása és közreadása Szakáihátról, illetőleg a Szentitanyáról. Kár, hogy az utóbbi temetőben feltárt, kiemelkedően gazdag, honfoglaláskori női sír anyaga a háború folyamán elveszett. A város közönsége az 1929 óta folyó munka eredményét az 1949ben megnyilt első állandó régészeti kiállításon ismerhette meg, mert a múzeumépületet addig más célokra használták fel, s így ekkor az anyag is teljesen rendezetten, valamennyi darab beleltározva, közölve, a várható bombázások elől menekítve került 1944 nyár elején Hódmezővásárhelyre. Itt csak kisebb károkat szenvedett, s élte át a második világháború megpróbáltatásait. A tartalmában és művészi megjelenítésében megrendezett kiállítást Ortutay Gyula miniszter nyitotta meg. Az úgynevezett szegedi iskola munkásságának fontos eredménye a régészeti kutatás megszervezésére tett tervek, illetőleg a Régészeti Kataszteri Intézet megszervezése. Az első világháború után a régészeti kutatás nehezen éledt újjá, hiányoztak azok a fáklyák, mint Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Hampel József, akik megvilágították a kutatás útját a szervezésben. Hiányzott a kutatásokhoz szükséges anyagi támogatás is. A kutatás megszervezésében Buday Árpád vállalta az úttörő szerepet 1927-ben megjelent írásával „A régészeti kutatások megszervezése" címmel. Megállapítja, hogy múzeumainkban az anyag mennyisége elegendő, de kevés a tudományos értéke, annak is csak magyar nyelven történő közreadása nem hat a nemzetközi tudományosság fórumán. Az 1922-ben törvényileg szentesített Gyűjteményegyetemben a Magyar Nemzeti Múzeum nem tudja ellátni úgy feladatait, ahogyan azt az ország érdeke megkívánná, ezért a Magyar Régészeti Intézet felállítását javasolja, amely az ország területét 4 régészeti körletre osztaná. Ebben a Nemzeti Múzeum mellett az egyetemi központok: Szeged, Debrecen, Pécs kapnának szerepet. Vezetője a budapesti egyetem legidősebb tanára lenne az említett intézmények vezetőinek tagjaiból álló elnökséggel. Feladatául az ásatások megszervezését, a már meglévő anyag közzétételét jelöli meg azzal, hogy a Magyar Régészeti Intézet minden év munkájáról adjon ki részletes jelentést magyar és világnyelven, hogy megfelelően tájékoztassa a hazai és külföldi szakmát a végzett eredményekről. E témában Buday Árpád után Hillebrand Jenő „Legfontosabb teendőink a hazai ősrégészet terén" az Archaeológiai Értesítő hasábjain, illetőleg Márton Lajos „Ősrégészeti kutatásaink feladatai" címmel a Magyar Szemlében fejtették ki álláspontjukat. A feladatok megfogalmazása ellenére Móra Ferenc nagyméretű ásatásait kivéve csak a húszas évek végén, a harmincas évek elején került sor elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum társadalmi erőkből finanszírozott ásatásaira az 1929-es törvény birtokában. A téma Banner Jánost 18