Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

riilt a Vénuszpár, az ebédnél a szokottnál csendesebb, elmélázóbb volt. Az okát nem ismertük, csak ebéd után következtethettünk gondolataira. Az ásatás a Régészeti Intézet pénzén folyt, s nyilván az a dilemma foglalkoztatta, hogy hová kerüljön az anyag, mert az akkori felfogás afelé hajlott, hogy a lelet azé, aki az ásatást finanszírozza. Azzal, hogy beküldött Hódmezővásárhelyre, kérjem meg a város vezetőségét, lehetőleg azonnal látogassák meg az ásatást, magában eldöntötte, hogy Hódmezővásárhely területéről származó leletegyüttes tulajdonosa csak a város lehet, hiszen éveken keresztül áldozatot hozott a régészeti gyűjtemény kialakításáért. A várossal kötött szerződés alapján 1929—1944 között 15 alkalommal végzett az intézet ásatást Hódmezővásárhely területén az újkőkortól a honfoglalás koráig. Az őskori kutatás vonatkozásában kiemelkedő anyag került elő a Körös kultúrából részben az 1931. évi Zsoldos-tanyai, illetőleg a kotacparti Vata-tanya lelőhelyről. A kezdetben Tisza III-nak nevezett anyag adta a lehetőséget a Körös kultúra anyagának a kiválasztására, formakincsének, díszítő elemeinek összegzésére. Egyedülálló anyag került elő 1935-ben Szakáiháton, ahol a Bálint Alajossal folytatott ásatás során olyan eddig nem ismert, tiszai jellegű anyaggal gazdagodott a múzeum, amelyből azóta a szakáiháti kultúra terebélyesedett ki. Területileg a kökénydombi ásatás volt a legnagyobb, ahol közel 3 ezer négyzetméter terület került feltárásra, és az újkőkoron belül a településszerkezet, illetve a háztípusok a legteljesebb jelenségeit szolgáltatta. Anyagban és tudományos vonatkozásban kiemelkedők a rézkori munkálatok. A korai rézkorból a kotacparti feltárás a legjelentősebb, a középső rézkorban pedig a Diószegi-tanyán feltárt temető. Sok problémát vetett fel a bodzásparti ásatás, amely hazánkban elsőként hozott felszínre nagyobb mennyiségű, badeni kultúrába tartozó anyagot. Ez az ásatás segítette Banner Jánost ahhoz, hogy a kultúra alapsajátosságait tisztázza, és megkezdhesse élete főművének, az általa péceli kultúrának nevezett országos anyag gyűjtését. Munkásságában jelentős hely illeti meg a bronzkutatás terén, amely azonban az ószentiváni kutatások révén nem Hódmezővásárhelyhez kötődik, de a Maros-vidék kora bronzkori feltárásában Móra Ferenc mellett a gazdag anyag feltárásával, főként annak publikálásával úttörő munkát végzett. Móra bronzkori ásatásait Foltiny I. publikálta. A célkitűzéshez híven a vaskortól kezdődően jelentős ásatásokat végzett az intézet, elsősorban Párducz Mihály vezetésével. Ide köthetők a szkíta, kelta és főképpen a szarmata kutatásban végzett feltárások, amelyek megteremtették az alapot a szarmata kor magyarországi monografikus feldolgozására Párducz Mihály tollából. A népvándorláskor kevés lelőhelyet eredményezett az intézet munkájában, inkább a Móra 17