Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

tén jelentkező objektumokra nyitotta a felületeket. A települések központját gyakorlott szeme gyorsan kiválasztotta, és mindig ilyen helyen kezdte a munkát, amit legjobban az öt alkalommal Kökénydombon végzett ásatás tanúsít. Igényelte a korszerűséget, de a geodéziai diszciplínák megkövetelésében, az összefüggő felületek nyitásában messze elmaradt Tompa Ferenc korszerű európai szintű munkájától. Amiben megelőzte korát, az akkor Hódmezővásárhelyhez tartozó Nagytatársánc légifelvételezés után készült ásatása, amelyet a tanulóifjúság történeti ismeretének fokozására a vásárhelyi gimnázium felsőbb osztályosainak bevonásával vágott át. Az átlag egy hónapra, legfeljebb hat hétre tervezett ásatás után az anyag azonnal restaurálásra került az intézetben. Ebben a szervezésben rendszeresítve volt egy rajzoló, aki egyben a restaurálást is végezte, illetve egy fényképész, aki publikációs szinten valamennyi fotográfiai igényt megoldott. Az anyag összekeresése közös feladat volt, amelyben részt vett a professzor, az ásatáson résztvevők, de azok a szeminaristák is, akiket érdekelt a stúdium. A közös összefogás azt eredményezte, hogy minden esztendőben sikerült restaurálni az anyagot, és a magyar régészet történetében egyedül elérni azt, hogy a következő esztendőben az előző évben feltárt anyag publikációja bőséges kép- és rajzanyaggal megjelenjen. Hogy ez milyen nagy munkát jelentett, az elképzelhető abból is, hogy 1928-ban a Régészeti Intézet nemcsak Hódmezővásárhellyel, hanem Makóval is kötött szerződést, ahol elsősorban Bálint Alajos dolgozott középkori templomok, temetők, illetve falurészletek feltárásán. Ezek közül kiemelkedik a makó-mezőkopáncsi középkor temető, a kaszaperi és a csanádapácai feltárás, amely a XIV—XV. századra vonatkozóan adott viselettörténeti és településtörténeti anyagot. E munkák a Csanád megyei Történeti Régészeti Társulat támogatásával folytak Makó város által biztosított ínségmunkásokkal. Új feladatot jelentett a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége megbízásából a Bácska területén végzendő ásatások. A Hódmezővásárhely határában végzett ásatási tevékenység páratlanul gazdag anyagot eredményezett elsősorban a neolitikumból, a Körös és tiszai kultúrából, és főként hozta felszínre a szakáiháti kultúra emlékeit a Hódmezővásárhely-Szakáihát névadó lelőhelyről. A leletanyagban olyan egyedülálló darabok szerepelnek, mint az állatreliefes tárolóedények, vagy a tiszai kultúrába tartozó Kökénydombi Vénuszpár, illetőleg a Háromszögű oltár. Banner János egyenességét, Hódmezővásárhelyhez való tartozását bizonyítja az 1942-ben megtalált, kiemelkedő művészi értéket képviselő leletek sorsa. Ekkor a város a megállapodásban kötött 1000 pengőt nem tudta megadni, ennek ellenére Banner János IV. ásatását is elvégezte Kökénydombon. Amikor az ásatás egyik napján, a déli órákban előkelő