Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

miát. Buday nem volt ásató régész, elsősorban vallástörténeti kérdések foglalkoztatták, ugyanakkor Banner János földrajzi, történeti érdeklődéséből fakadóan a kolozsvári régészeti tanfolyam után egyre inkább vonzódott a régészeti feltárásokhoz. Ehhez jászberényi működése során nem volt alkalma, de 1925-ben Magyarcsanád-Bökényen feltárhatta első régészeti leletét, néhány germán sírt. A feltárás a DEMKE anyagi támogatásával folyt. Kisebb leletmentésszerű feltárást végzett Bánkút-Rózsamajoron, a földbirtokos által biztosított napszámosokkal, míg Magyardombegyházán rézkori sírokat talált, és Szőregen kelta sírokat tárt fel. E kisebb leletmentésszerű feltárások után fogott hozzá az ószentiváni bronzkori temető és telep feltárásához, amellyel az egyetemi gyűjtemény alapjait vetette meg. Az ásatáson meglátogatta L. Clarke cambridgei egyetemi tanár. Három évig a feltárásokat a DEMKE nagyvonalú támogatásával végezte. Még 1942ben folytatott az intézet ásatást Ószentiván VIII. lelőhelyen, ahol hazánkban először találta meg a vincai kultúrát és ez bánáti kultúra néven vonult be a magyar régészeti irodalomba. A külön leltárkönyvbe vezetett Régészeti Intézet gyűjteménye 11 500 leltározott darabot tartalmazott hiteles forrásértékű anyaggal. Ez a maga idejében nagyságrendjében és főleg összetételében igen jelentősnek számított. Az intézet által végzett ásatások kívül estek Szeged határán, kerülve a súrlódást a szegedi múzeummal. Egyetlen kivétel Szeged-Öthalom volt, amikor Sebestyén Károly küldte ki Bannert a Török Gyula gyakornok által már megszemlélt lelőhely hitelesítésére. Az Alföld településében nagy jelentőségű lelet anyaga a szegedi múzeumba került. A szűkös anyagi lehetőségek új út megkeresését kívánták. Erre Hódmezővásárhely, illetve Makó adtak lehetőséget. Hódmezővásárhelyen Kiss Lajos gyűjtése nyomán az ország egyik legjobb minőségű néprajzi gyűjteménye fejlődött ki. Ugyanakkor régészeti gyűjteménnyel a Bethlen Gábor Gimnázium rendelkezett, ahol a század végén kiváló tanárok: Tergina Gyula, Oláh Imre, Varga Antal vezetése mellett több középkori templom és temető feltárását végezték el. A tanulóktól a felbukkanó leleteket összegyűjtötték, sőt Szőnyből jelentős kőanyagot és egyéb római tárgyat is megszereztek gyűjteményük számára. Döntő változás 1928-ben következett be, amikor Hódmezővásárhely város képviseletében Endrey Béla akkor még főjegyző, majd rövidesen polgármester, és az egyetem Régészeti Intézete nevében Banner János egyezményt írt alá a Hódmezővásárhely területén végzendő régészeti munkákról. A város évi 1000 pengőt bocsátott az intézmény rendelkezésére azzal, hogy az elvégzi a feltárást, az anyag restaurálását és feldolgozását. Ennek a kötelezettségének az 1929-ben megindult hódmezővásárhelyi-kökénydombi ásatással maradéktalanul eleget is tett 1944-ig mind a város, mind az intézet. 14