Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

nevezik egyetemi tanárnak, Csengery János mellett mint adjunktust találjuk Banner József egyetemi magántanárt, aki néprajzból habitált. A felszerelés egyetlen íróasztal, amely az Archeológiai Intézet leltározott. Joggal jegyzi meg Banner Buday Árpádról írt nekrológjában, hogy „szomorú szegénység az elhagyott gazdagság helyett". Banner János 1888. március 6-án Székudvaron születt Arad vármegyében. 70 éves születése napjára „Emlékezés a köszönet hangján" c. kis cikkében írja, hogy az ember kialakulására nemcsak születése, de környezete is igen erős befolyással van. Korán elhalt édesanyja helyett nagynénjei békési otthonában nevelkedett, érettségizett. Példaként anyai nagyapját állították elé, aki a Wenckheim család örökváltságát bonyolította le Békésen. „Az ő példája nyomán tanítottak meg becsületesen dolgozni — írja —, s a nehéz munkával élő parasztot őszintén megbecsülni. Egyiket sem felejtettem el a mai napig sem". Történelem—föidrajz szakon a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait, ahol Márki Sándor — Dózsa György első történetírója — hatott rá haladó eszméivel és azzal, hogy minden emberben az embert becsülje. 1910-ben doktorátust tett. A középiskolai oklevél elnyerése után 1911-ben Makón kezdi meg középiskolai tanári működését a Délmagyarországi Magyar Kulturális Egyesület (DEMKE) kollégiumában nevelő tanárként. 1913-ben helyettes középiskolai tanár lesz Jászberényben, ahol Karádi Győző mutatott neki példát a „haladó gondolkodás és a vidék átkába el nem süllyedés, a folytonos önmővelés terén, ha kellett, szembeszállva az akkori hatalmasságokkal is". 1913. május 13-án a képviselőtestület közgyűlése megválasztotta a Jászmúzeum őrévé. Az ambiciózus tanár korszerű módon kívánt eleget tenni megbízatásának, jóllehet a sokrétű, de nem nagy terjedelmű anyag az ipartestületi épület padlásán hevert. Jelentkezett az 1913. évi kolozsvári régészeti tanfolyamra, ahol meleg barátságot kötött egykori professzorával, Pósta Bélával, a leghaladóbb felfogású régésszel és ellenzéki politikussal. Tanulni vágyását jellemzi, hogy 1914-ben Budapesten részt vett egy néprajzi tanfolyamon is, bár akkor már jelentős békési és jászberényi néprajzi tárgyi és folklórgyűjtés birtokában volt. A „Lehel-kürt szolgálatában" című írásában Banner János megörökíti múzeumi munkáját, amelynek sajátossága, hogy gyermekkora óta sorsa a múzeum felé sodorta. Jászberényben a rendteremtő munkát az éremanyaggal kezdte, mert „az érmen annyi az aprólékos megfigyelnivaló, oly kis felületen vannak elhelyezve a jellemző egyéni vonások, hogy nemcsak mint türelempróba kitűnő, hanem a kezdő komoly érdeklődésének megbízhatóságára való törekvésnek, megfigyelő és ítélőképességének is alkalmas próbaköve". A római érmekkel való pályaindítás meghatározója maradt tudományos tevékenységének, amelyet egyetemi tanórái, illetve éremfeldolgozásai je11