Fodor István (szerk.): Emlékkönyv Banner János születésének 100. évfordulójára (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, 1990)

Korek József: Banner János és a „szegedi régészeti iskola" (1922–1945)

hez. Nyilvánvaló volt, hogy a balkáni háború küszöbén a szellemi élet gócpontja, az egyetem vérzik el először. Az első világháború máig inkább gátja volt az egyetem létesítésének, majd 1919-ben, a Tanácsköztársaság leverése után, december 8-án Haller István miniszter bejelenti, hogy a kolozsvári egyetem Szegeden folytatja működését. A trianoni békeszerződés véglegesíti a határokat, ezért az 1921. évi XXV. törvénycikk kimondja, hogy az 1872. évi XIX. törvénycikkel felállított Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem ideiglenesen Szegeden nyer elhelyezést. A kolozsvári egyetem áthelyezésével valósult meg Szeged évszázados álma: az egyetem. Talán sohasem volt annyira igaz Berde Áronnak, a kolozsvári egyetem első rektorának elve: „Az egyetemet nem a néma falak, hanem tanárainak szellemi ereje alapítja meg." Szegeden a néma falak is hiányoztak. Az akarás mellett a feltételek is hiányoztak. Az egyetem bölcsészkara, jogi kara, a könyvtár és a rektori hivatal az ítélőtábla épületében kapott elhelyezést, de igénybe kellett venni a két állami gimnázium, sőt elemi iskola helyiségeit is. A feltételek rosszak voltak, de volt hagyomány és olyan régészek, mint Finály Henrik, Pósta Béla, Buday Árpád, akik Kolozsvárott a korszerű régészeti tananyagot, annak módszereit kialakították. Csak 1925ben jutott az egyetem a Vasúti Leszámoló Intézet épületébe, és itt kapott helyet a természettudományi és bölcsészeti kar. A III. emeleten létesült az Archaeológiai Intézet és Gyűjteménytár. Pósta Béla intézete, amely az erdélyi múzeummal szimbózisban élt, az egyetem gyűjteményét képezte, a magyar régészet elméleti és gyakorlati oktatásának központja volt, és méltán viseli a Pósta-iskola nevet. Pósta Béla alatt valósult meg az a szemlélet, hogy az egyetem nem iskola, hanem tudományos intézet. Alapelve volt: „Erdély magyar múltjának emlékeit minden erőnkből meg kell menteni; azokat a tudományos kincseket, amelyeket Erdély földje az általános emberi művelődés különböző szakaszaiból magában rejt, a lehető legteljesebb mértékben és a legszigorúbb szakszerűséggel fel kell tárni, és az egyetemes tudományosság számára is hozzáférhetővé kell tenni." Ez a célkitűzés valósult meg a kolozsvári egyetemen tartott nyári régészeti tanfolyamokon, ahol a magyarországi múzeumigazgatók sajátították el a rendszerezés alapjait, a kor színvonalán álló ásástechnikát. Pósta Béla 1919. április 15-én meghalt, és legjobb tanítványa, Buday Árpád adjunktus román börtönben ült, mígnem 1920. május 7-én jogerősen felmentik. Emiatt nehezen indul a régészeti oktatás az új egyetemen, ahol a klasszika filológia két tanszékkel szerepel. Az egyiknek Csengery János a vezetője, ebben van elvben a régészet, de régész nincs, hisz Buday Árpád felmentése után Kolozsvárott marad egyéb feladatok elvégzésére. Amikor Buday Árpádot Szegedre térve 1924-ben ki10