Móra Ferenc: Csanádvármegyei könyvtár. 5. lovassírok Kunágotán (Szeged, 1926)

Lovassírok Kunágotán

6 nyedik s legalább 40 om.-es darab hiányzik itt belőle. A tövén aránylag széles mankolatnyúlvány a napszá­mosok állítása szerint „valami zöl- desfehér-almaformájú gömbölyüség- ben“ végződött, ami „elég nehéz veit“; az egyik napszámos haza vitte a gyerekeknek játszani, azok kezén aztán nyoma veszett a bronz-, vagy ezüst mankolatgombnak, mert hiszen a hitelesnek látszó leírás szerint csak erről lehetett szó. Meg­van ellenben az az ellenzőt helyet­tesítő bronzburkolat, amelynek szé­lesebb kelyhe a penge tövét, csöves része pedig a famarkolat felső ré­szét fogta körül. A nehéz kard nyilvánvalóan nem keleti forma, el­lenben ez a bronz markolatdísz megfelel a többi sírokban lelt tár­gyik keleti stílusának. (3. 1—2.) 3—4. egy pár kengyel, erő­sen kihajló, bordás talppal, profilált négyszögű füllel.3) Felvinczi Ta­kács Zoltán dr. szerint, aki e beszá­moló írása közben tekintette meg a kunágoíai leleteket, ennek a ken- gyel-tipusnak a hazai leletek közt nincs analógiája, ő ilyeneiket csak Skandináviából ismer. (3. 3—4. A rajz szerint úgy tűnik föl, mintha a kengyelpár két darabja nem egé­szen felelne meg egymásnak, ami honfoglaláskori leleteknél nem is szokatlan. Ez esetben azomkn a különbséget az okozza, hogy a két kengyel nem egyformán rozsdáso­dott el s a preparálás egyiket job­ban elvékonyította, mint a másikat) 5—6. I. Romanus vékony bi­zánci ezüstérme, 2 drb. (Imperial 3) Szerintem a hazai leletek közt legközelebb áll a pörösi ken­gyelhez (Hampel I 234.). Fig. 3. kép.

Next

/
Thumbnails
Contents