Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)
Előszó
ELŐSZÓ Az olvasó által kézbe vett kötet a szegedi múzeumban 1990. október 17 —18-án rendezett két napos konferencia anyagát tartalmazza. A megrendezés „ürügyéül" a szerbek 1690-es nagy magyarországi menekülésének 300. évfordulója szolgált. Valójában azonban az a régóta meglévő szándék öltött itt formát, hogy el kellene kezdeni a téma szenvedélymentes, szakszerű feldolgozását, szigorúan szakmai megközelítésben. Jó lenne, ha a jelen konferencia és kötet első lépését jelentené a meginduló kölcsönös, közös feltáró munkának, amelyben szerbek és magyarok, történészek, néprajzosok és irodalmárok együtt vesznek részt. A konferencia kapcsán nem lehet elvitatni a szigorú szakmai érvek mellett az ismételten előbukkanó politikai aktualitások meglétét sem. Ezt jelezte, hogy a konferencia megnyitását Rudolf Szova úr, Jugoszlávia budapesti nagykövete vállalta és beszédében a történeti kutatások fontosságát hangsúlyozta. Az elmúlt évtizedek számos kitérője, gyanakvása eloszlatásában sokat segíthet a tudományos feltárás, ill. a viták tudományos keretek között zajló menete, ha arra a szegedihez hasonló őszinte, korrekt módon kerül sor. Kívánatos lenne a kezdeményezés folytatása, akár kölcsönösen megrendezve — Jugoszláviában ill. Magyarországon. A szűklátókörű, csak a napi politikai megfontolásokat figyelembe vevő „nemzeti" történeti megközelítések ideje lejárt, és helyére kell lépni az itt megnyilvánult árnyalt hangú nemzetközi együttműködésnek. A különböző vélemények így sem tűnnek el teljesen — ezt nem is lehet elvárni — de a mások érveinek meghallgatása nélkül hirdetett koncepciók helyett sor kerülhet a konstruktív vitákra. Ennek reményében bocsájtjuk útjára a kötetet, elismerve ennek fogyatékosságait, hiányosságait, és az előadások között, szükségszerűen előforduló bizonyos átfedéseket is. * * * E kötet utolsó korrektúrájának idején, 1991. augusztusában a szomszédban megint fegyverek dörögtek. Amit 46 évvel a háború után elképzelni sem tudtunk volna — megtörtént: ismét patakokban folyik horvátok, szerbek, magyarok vére; érvek, elvek helyett ágyúk, tankok közvetítik a „párbeszédet". A 20. század utolsó évtizedében bizonyos erők