Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Orbán Imre: A Móra Ferenc Múzeum történeti gyűjteményében őrzött zászlók ikonográfiája - A 18-19. század emlékei

ovális olajfestményen a Magyarok Nagyasszonya látható. Felhőkön trónol, egy angyal párnán nyújtja felé a koronát. Mária a diadém felé fordul, kicsit hozzá hajol, mozdulatával egyértelműen kifejezi, elfogadja az országot képviselő ékszert. Az elfogadó mozdulat a közvetítő és a közbenjáró szent mozdulata. Mária jelzi, kedves neki az ismételt „fölajánlás",

4 és jobbjával megérinti a koronát, ugyanakkor baljával fölfelé, a Mennyország felé, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Szentháromság „lakhelye" felé mutat. E kettősség jelentése, rajta keresztül valójában az Úristennek szól a korona, az ország, a nép átadása, és rajta keresztül jön a fölajánlásnak az Isten által való elfogadása. Azzal, hogy Mária megérinti a Szent Koronát, a kép kifejezi a II. József által megsértett szakralitás „helyreállítását", igazolását. Hasonk) módon figyelemre méltó a zászló fölirata. II. József erőszakos uralma, németesítő törekvései után ez egy négy soros, magyar nyelvű vers. Ritmusa a népköltészetből ismert hangsúlyos magyaros, négy ütemű tizenkettes/tizenhármas sorokkal. Rímképlete: A+A+A+A, azaz a népdalokban gyakori bokorrím, szinte tiszta rím7 Valamely helyi poéta alkotása. „MIDŐN SZENT KORONÁNK VÉGRE VISS2AAT£^7I/A, ÉS AZZAL LEOPOLDOT

6 KIRÁLYNAK SZENTELTÜK, ÉDES SZABADSÁGUNK ERŐSEBB LÁBRA TEITÜR AMIKOR ÖRÖMÜNKRE E ZÁSZLÓT FESTET/ÜK." A vers nemzeti szempontból egy fölfutó kor elején született, amikor a magyar kultúra pozíciói elkezdtek erősödni. Ugyanakkor az is világos, hogy nem esztétikai produktum. Érdekessé a tartalma teszi. A korona visszakerülése fé)lött érzett öröm tükröződése természetes. A hagyományos vallásos fölfogást és a nemzeti szemléletet a „szent" jelző és a „szenteltük" ige jelzi. Ezután jön, ami e négy sort eszmetörténeti szempontból kiemeli a kor hasonló művei közül, a Habsburgok iránti hűség és a magyar szabadság együttes ünneplése. A Leopold, azaz II. Lipót iránti lojalitást kifejező második sor („és azzal Leopoldot királynak szenteltük") után az inkább kurucos lázadást fölidéző „édes szabadság" jelzős szerkezet következik. Az eszmék együttes megjelenésekor keltett érzéseinket fokozza a megállapítással, hogy (miután a koronát visszanyertük, és Habsburg Leopoldot királlyá szenteltük), szabadságunkat „erősebb lábra tettük". A képet az „örömünk" szó tovább erősíti. Föl kell hívnunk még a figyelmet a város polgárainak a négy sorban megnyilvánuló közösségi érzésére. Ezt közvetíti az igék többes szám 1. személye (visszanyertük, szenteltük, tettük, festettük) és a főnevek (koronánk, szabadságunk, örömünk) szintén többes szám f. személyei birtokos jelzős alakja. A város számára tehát a „végre" visszakapott korona a szabadság talpkövét jelentette. Ez az érzelem nem járt udvarellenes hangulattal, melyet a szövegen túl jelez a zászló „B" oldala is. Itt Szeged város címere körül a birodalmi tartományok jelvényei láthatók. Több szegedi zászlónk maradt a napóleoni háborúk korából^ A zászlók készítését a hadi állapot mellett ösztönözte, hogy I. Ferenc király — akinek szüksége volt Magyarország támogatására, lényegében a birodalom és az uralkodé)ház további sorsa függött a magyar rendek állásfoglalásától

10 -, 1805ben szentesítette azt az országgyűlés által elfogadott törvényt, mely a latin mellett a magyar nyelvnek széleskörű használatát engedélyezte az országgyűlési és kancelláriai gyakorlatban, a Helytartótanács és a törvényhatóságok érintkezésében és a bíróságokon. A törvény hatálybalépését hazafias lelkesedés kísérte nemcsak a politikai életben aktívabb nemesség, de a városok lakosai részéről is. 1806-ban készült zászlóink az ekkor szerveződött polgárőrségi századok

11 fölállításával kapcsolatosak. Mivel ezek nem reguláris csapatok számára készültek, megjelenésükben egyedi jegyeket viselnek. Külön értékük, hogy középfestményeik a katonai alakulatok és a város sajátos védőszentjeit ábrázolják. Két emlékünk — a palánki magyar gyalogszázad (4) és a fölsővárosi

12 gyalogszázad zászlója (5.) — „A" oldalai verses föliratokat őriztek meg számunkra. Az előbbin ez olvasható: „NAGY VITÉZ DÖMÖTÖR, KÉRJÜK ALAKJAID, E PALÁNKI GYALOG CSOPORT HÍV BAJNOKID, LÉGY GONDOS VEZÉRÜNK, HA SZÜKSÉG KÍ VÁNJA, MERT JAVÁÉRT SZEGED MINDENÉT FÖLSZÁN/A. AZ ORSZÁG TÖRVÉNYE HAZÁNK SZERETETÉT MIHELYT FÖLSERKENTÉ S GYUJTÁ SZÍVÜNK HEVÉT, IGAZ ANTALNAK TÜSTÉNT E ZÁSZLÓT ÍGÉRTE, PÁNIN KAPITÁNYUNK FEL IS SZENTELTE." A fölsővárosi gyalogszázad zászlószövege: „MIDŐN A POLGÁROK EGYSZERRE EÖIKÖITER HAZÁNK SZÜKSÉGÉRE FEGYVERBE ÖLTÖZTEK

, AKKOR FÖLSŐ VÁROS SZÁMÁRA VARRATTA TSÁNYI MÁTYÁS E KÉK ZÁSZLÓT, S ÁT IS ADTA. " 4 Az első fölajánló Szent István király volt. 5 A 18. század végének hazafias törekvéseit általában az ősi dicsőség, a hagyományok tisztelete jellemzi. Ennek fontos kifejezőeszköze volt az irodalmi népiesség. E törekvéseknek szegedi jeles képviselője Dugonics András. 6 II. Lipótot (1790-1792) a Budáról Pozsonyba szállított Szent Koronával 1790. november 15-én koronázták magyar királlyá. 7 függőlegesen ketté osztott katonai pajzs, melynek jobb felén kék mezőben két folyó — a Tiszát és Marost jelképező — fut és foly le; baloldalon pedig fehér mezőben kiterjesztett szárnyú felezett sas, lábával karmai közt aranyozott kormánypálcát tartva, természethíven előállítva látható; a pajzs környékét körbe átfogó zöld babérból képezett kereken futó körülvételen a következő aranyírású szavak: »Szeged királyi város 1200« olvashatók; továbbá a pajzson fekvő, katonai, rácsos nyílt sisak, melyen korona fölött álló fehér bárányt ábrázoló fejedelmi ékítmény van; az ormozatról pedig, vagyis a sisak csúcsáról eminnen fehér és veres, amonnan pedig sárga és kék, a pajzs szélein nyugvólag szétterjedő foszlányoktól és rojtoktól illően és díszesen kikerekítve." OLTVAI F. 60. 1. 8 A zászló majd egy évszázadig használatban volt. Utolsó nyilvános szereplésére 1883-ban került sor. 9 I. Ferenc király 1792-től állt hadban Franciaországgal. Az osztrák csapatok többször megalázó vereséget szenvedtek. 10 1805-ben a francia csapatok elfoglalták Bécset. Az udvar 1809-ben Tatán keresett menedéket. 11 Erről lásd: KATKÓNÉ 1994. 12 Palánk és Fölsőváros Szeged két városrésze.