Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)
Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - A textilrestaurálás személyi feltételeinek kialakulása
jait. Valóban fogságban is tartotta a töredékeket, még azokat is, amelyeket ő maga dörzsölt, szabdalt ki belőle. A madzagból kötött hálók rengeteg port voltak képesek megkötni, és azzal együtt megvastagodva, megkeményedve dörzsölni a festményt és a selymet. A korszerű tárolásban akadályozott bennünket a rúd, ezért szét kellett választani a zászlót és a rudat, azt leltári számmal ellátva, leírva, megtisztítva visszahelyeztük az elhagyott falikarokra. A hálók eltávolítását mindig hosszas töprengés előzte meg, de több érv szólt az eltávolítás mellett, mint ellene. A hálót annak idején a gyűrött, deformálódott zászlókra fektették, ezért most akadályai lettek a pontos méretvételnek, a selyem kisimításának, és a por eltávolításának. A két háló közé varrás idején a gyenge megtartású selyem nem bírta volna el az átszurkálást, ezért a festményeket és motívumokat varrták át sűrűn nagy tűvel és varrócérnával. A szúrások mentén sok szakadás keletkezett. A por eltávolítása mechanikus méxlon porszívó kefés részének enyhe szívására állítva történt. A rostok közül eltávozó vastag porréteg után a zászlé) megkönnyebbült és láthatóvá váltak a még mindig ragyogó színek és rendkívül bájos festmények, kiszáradt, törékeny, merev állapotban. Főleg a festett részeken rögzültek a gyűrődések és lágyítás előtt hozzájuk sem lehetett nyúlni. Napokig tartó lágyítás következett ultrahangos készülékkel, ami megnövelte a páratartalmat és lassan visszanyerték rugalmasságukat a rostok, a festményeket fokozatosan, többszöri nekifutásra tudtuk kisimítani. A kifeszített állapotot lesúlyozva, több napig tartó préseléssel rögzítettük. E munka elvégzése után lehetett pontos méretet venni, leírni a jellemző vonásokat, kinyomozni az ábrázolt szentek neveit, a feliratokat lefordítani, értelmezni és fctóztatni. A zászlé)k saját súlyukat már nem bírják el, ezért dupla akkora vászon egyik felére fektettük, majd a festményekre savmentes papírt helyeztünk és a vászonnal beborítottuk. Az ily módon felemelhetővé vált csomagot rá tudtuk helyezni a 2-szer 1,5 m-es szekrény tálcájára. A munka során mindig helyhiánnyal küzdöttünk, de a fotózáshoz szükséges helyszín megtalálása különösen nagy gondot jelentett. Végül a zászlókat és szalagokat a várba szállítottuk és az ott kialakított „műteremben" megtörtént a teljes zászlógyűjtemény és a közel félezer koszorúszalag fotózása, mely munka elvégzése nélkülözhetetlen feltétele volt a gyűjtemény CD-re vitelének és katalógusunk elkészítésének is. A TEXTILRESTA URALÁS SZEMEL YL FEL TÉTELELNEK KLALAKULÁS A A múzeumokban gyülekező tárgyak megőrzése tette szükségessé a restaurátor szakma létrejöttét. Addig a restaurálás különböző szakmákhoz kötődött és a felújítás, renoválás, javítás munkafolyamatait foglalta magában. A felújítás visszafelé halad: a szaktudással rendelkező kézműves mester, egy régi tárgyat az adott kor számára használhatóvá tesz. Az elavult alkatrészeket kicseréli, törekszik a használhatóság, a stabilitás, az esztétikai érték visszaállítása mellett, az adott tárgyat a jelen korba belehelyezni. Szakemberek felismerték, hogy a múzeumi műtárgyakat a molekuláris szintről kell megközelíteni és a restaurálást kémiai alapoktól kezdve fizikai síkra vinni. A muzeális értéknek meg kell teremteni azt a környezetet, amelyben a lebomlási folyamatok lelassulnak, ideális esetben meg is szűnnek. A restaurálás során minden munkafolyamatot az illető műtárgyhoz kell igazítani. A restaurátor számára a műtárgy tanúja egy letűnt kornak, és ha elég alázattal és tisztelettel közelít felé sokat el is árul arról. A tárgyat múltjával együtt kell kezelni, gyakran éppen egy-egy sérüléstől, vagy szennyezéstől válik muzeális értékké. Jó példa erre egy nemzetiszínű vászonból készült, díszítetlen zászló, amit a szegedi forradalom áldozatának vére emelt a műtárgyak sorába. (94) Magyarországon a restaurálás az 1960-as évektől indult jelentős fejlődésnek. Az oktatás kiépítése múzeumi keretek között kezdődött és ma már egyetemi szintű képzés folyik, a szakma egyre jobban tör előre, szakosodott és számos kollégánk, határainkon kívül is elismerésnek örvend. Országos viszonylatban Szeged szerencsés helyzetbe került, mert már a hatvanas években — a vidéki múzeumok közül elsőként — iparművészeti képzést kapott textilrestaurátor felügyelete alá került a múzeum textilgyűjteménye, ami nagyban hozzájárult napjainkig tartó, rendszerezett, jó állapotának megőrzéséhez. A textilgyűjtemény sorsáért felelős restaurátor — T. Knotik Márta — első feladatai közé tartozott a céhzászlók állapotának felmérése. 1 ^ A rúdon levő zászlókat a kultúrpalota főbejáratától balra, az akkori restaurátor műhely bejárata előtti mélyedésben találta újságpapírba tekerve. Lehordták őket az alagsorba, kibontották, felmérték, írásban rögzítették az akkori állapotot és Hernádi Oszkár 1967-ben jó minőségű fekete-fehér foté)kat készített róluk. Ekkor történt a zászlók beleltározása is a történeti gyűjteménybe. A továbbiakban kiállításokon csak megerősített, restaurált, vagy jó megtartású zászlókat mutattak be. A Vasvirágok c. kiállítás részére T. Knotik Márta restaurálta a Kovács Céh és a Puskaműves Céh zászlé)ját. A vár épület-maradványában 1980-ban megnyitott Szeged múltja, jelene, jövője állandé) kiállítás részére peclig két polgárőrségi zászlót restaurált. A többit a rúdjára feltekerve, csomagolópapírba göngyölve, a néprajzi raktár mélyén elhelyezett falikarokra fektették. Itt pihentek 1985-ig, amikor a történeti gyűjteménnyel együtt átköltöztek a felújított Fekete házba, ahol érintetlen módon lettek tovább tárolva. 1983-tól személyemmel kiegészítve folyamatossá vált a textilgyűjtemény felügyelete. A zászlók megóvása, restaurálása sok más egyéb teendő mellett a lehetőségekhez képest miden évben napirenden maradt. Az eltelt évek alatt végzett munka összegzése ez a katalógus. 15 Lásd: T. KNOTIK M. 1971.
