Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - Zászlószentelés

lita; Protestáns; Szerb Nőegyletek özv. Keméndy Nándorné tolmácsolásában magukévá tették az ügyet, tervet készítettek és meghatározták a költségeket, a gyűjtés módját, mely 1 koronás, 20 és 30 filléres szelvények eladását fogja jelenteni. Februárban lázas szervezőmunka folyik. Megállapítják a lobogó méretét, feliratát, szimbólumait. Beszélnek bordó vagy fehér alapanyagról. Három terv születik: Szent László (a magyar nép lovagiasságának jelképe), Mária vagy Árpád alakja. A /B/ oldalon Szeged város címere kell, hogy helyet kapjon. A zászló keretét ezüst és arany girlandok képezik évszámmal. A szalag a város színeiből fog készülni. A nagyságát akkorára tervezik, mint a múzeumban levő, a korona hazahozatali ünnepségére készült városi zászló (2). A zászlónyél tervét Gerle Lajos építészmérnök készíti. A hímzési minták megrajzolására Pór Sándor szegedi üvegfestőt kérték fel. Február 23-án bejelentik a végleges tervet: Egyik oldalra a király lovas alakja, (arról nem szól a híradás, hogy a három terv közül miért egy negyediket választottak, de bizonyára a királylátogatáson való szerepeltetés miatt dönthettek így), másikra Szeged város címere kerül. A bárcákat és gyűjtőíveket 24-én bocsátja ki a bizottság. Pálfy Ferenc polgármester meleg hangú, levélben köszönti a szegedi nőket. Március 8-án a belvárosi óvoda termében rendezett bemutatón általános lelkesedés közepette bemutatták a terveket, a király lovas alakjának rajzát, amint a koronázási jelvényekkel a koronázási dombon kivonja kardját. A zászló alapselyme elefántcsont fehér. Március 20-án teszik az első öltéseket és folyik a gyűjtés, amire szívesen és könnyedén adakoznak. Összegyűlt 1844 korona, melyből a zászló költsége 1832 koronába került, a fennmaradó pénzt felosztották a város szegényei között. Megfeszített munka következhetett, mert június 2-án átadták a kész zászlót Pálffy Ferenc polgármesternek, fehér selyem szalagján a következő hímzett felirattal: EZER ÉVNEK ÖRÖK DICSŐSÉGE ÁRASSZON FÉNYT ÚJABB EZER ÉVRE! / KÉSZÍTETTÉK A SZEGEDI NŐK / 1896. Két napig egy kirakatban csodálhatta a város népe a dísz-bandérium részére 84 szegedi hölgy keze munkájával készült zászlót. 1896. június 6-án e zászló alatt vonult a király színe elé a dísz-bandérium, majd hazatértük után a múzeumban helyezték letétbe Szeged város millenniumi lobogóját. (41) A 20. század egyre sebesebb tempót diktált, amely a zászlókészítés technikáján is tetten érhető, a millenniumra elért színvonal fokozatosan hanyatlik. 1945 után nagyot fordult a világ, hatalmas társadalmi örvény kavargott, új szimbólumokat próbáltak gyökereztetni és a régi rend értékei életveszélyes teherré váltak. Futószalagon készültek a sarló kalapácsos vörös lobogók (110, 112, 122, 123). A zászlókészítésben professzionista grófnék, polgár nők, és apácák „nyomtalanul" eltűntek, velük feledésbe merült a nagy múltú hímző kultúra. Nehéz kezű paraszt asszonyoknak kellett a kezükbe tűt venniük és az 50-es években, naiv bájú zászlókra hímezni a szocialista realizmus összes jellemzőjét: búzakalászokat, pipacsokat, nevető traktoros lányokat, rózsaszín disznókat, stb. (104) ZÁSZLÓSZENTELÉS A zászlók birtokbavétele színpompás ünnepségsorozat keretében történt, mely az egész város érdeklődésének középpontjába került. A korabeli sajtóban jó előre tudósítottak az eseményről és a lázas készülődésben az egész város szerepet tudott vállalni. Sok ezer résztvevőnek kötötte le a figyelmét a nagyszabású ünnepségsorozat kis vagy nagyobb láncszemeként helytállni. A polgárőrségi zászlókat látványos külsőségek között, országosan egységes forgatókönyv szerint szentelték fel.

13 (4, 5, 6, 7, 8.) Megfelelő nagyságú téren felállított imasátor előtt rendben felsorakoztak a századok. A káplár átadta a főtisztnek az összetekert zászlót, amit az oltáron kiterítettek. A lelkész rövid, lelkesítő beszédet mondott, utána a főtisztek és törzstisztek az imasátorba vonultak, csak a kapitány maradt a fegyveresekkel, mise alatt a fegyveresek karon tartott fegyverrel álltak. A szentmise végeztével a káplár bal térdével az oltár elé térdelt, és jobb térdére fektette a zászlót. A keresztanya a koszorúlányoknak átadta a szalagokat, majd a zászlóra kötötték azokat. A lelkész beszentelte a felszalagozott zászlót, ezen szertartás alatt a fegyveresek meghúzott ravasszal álltak. Szentelés után a káplár a zászlót az arcvonal elébe vitte, melyet a fegyveres nép tisztelegve fogadott. Ezután a tanács tagjai és a tisztek kijöttek a sátorból és a „szegezés" következett, mely apró, nevekkel ellátott réz-pajzsocskáknak a zászlórúdhoz erősítését jelentette. A lelkész verte be az első három szöget a zászlórúdba a Szent Háromság nevében, a főbíró egy szöget vert be a király és a királyné nevében, a polgármester, mint a polgárőrség ezredese, a főherceg nevében, az őrnagy az ország és törvényhozó testület nevében szegezett. A kapitány a Tanács nevében, a segédtiszt pedig a keresztanya nevében vert egy-egy szöget a zászlórúdba. A főtisztek következtek: az őrmesterek, és minden századtól két káplár, négy közvitéz, végül pedig több polgár járulhatott a zászlóhoz szegezni. Szegezés után a törzstisztek lóra ültek, a többiek a helyükre mentek. Az ezredes átvette a káplártól a zászlót és átadta a zászlótartónak, ezt követően buzdító beszédet tartott, melyet dörgő „éljen a haza!" és éljenzés zárt be. Ezután az eskü következett: „A mindenható Istenre esküszünk, hogy mi legkegyelmesebb urunknak, apostoli királyunknak V. Ferdinánd Ő Felségének hívek, minden elöljáróinknak engedelmesek leszünk. Őket tiszteljük, parancsaikat pontban teljesítjük. Városunkat minden alkalomban oltalmazzuk, zászlónkat el nem hagyjuk. Minden szolgálatot éjjel és nappal végbevisszük, a belső csend, rend, bátorság fenntartásában teljes erőnket fordítjuk, egy szóval magunkat az előírt szabályok szerint, mint becsületes polgárok és jó hazafiak viseljük. Isten