Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

R. Várkonyi Ágnes: Pázmány és Erdély a törököt kiűző háború eszmei megfogalmazásában

ság, az egyéni változatok, a regionális érdekek számtalan variációi mellett is. A tizennégy éves Zrínyi Szent László-beszéde 1634-ben még minden bizonnyal közvetlen hatásokat fogalmaz meg: László a mi égi Hannibálunk, a kunok, az arcátlan aesopusi kutyák legyó'zöje, aki arra készült és egyedül ő volt rá alkalmas is, hogy a pápa segítségével megtörje az oszmánok hatalmát. László király Erdély képzetét hordozza, de hogy a beszédbe iktatott toposz — a szomszédban ég Ucalegon háza — mit fejezett ki 1634-ben, további kutatásnak kell majd tisztáznia. Később, a felnőtt Zrínyi már súlyos aktuálpolitikai szükségből és egészen más elméleti rendszerben foglalkozik az elodázhatatlan támadó háborúval a török ellen, de a gondolkozásmód, ama második vagy harmadik regiszterében, ahol végső soron az országos emlékezet és országos érdek intellektuális építkezései zajlanak, ebben a történetkutatás hagyományos módszereivel annyira nehezen megragadható világban, nincs törés. A protestáns fejedelemség és a katolikus Királyság az 1650-es években az oszmán hatalom belső bomlásának helyi következményei és a porta, valamint az önállóságra törekvő tatár kánság hódító tervei miatt még inkább egymásrautalt, mint valaha. Jól kifejeződik ez például Lippay György érsek leveleiből is, aki nagy elődjétől Rákóczi Györggyel folytatott levelezésének rejtjelkulcsait is megörökölte nehéz feladataival együtt. Korabeli kifejezéssel élve —- ,,a két magyar haza" ügyének elválaszthatatlanságát a század nemzetközi nagyságrendű nagy történelmi feladatában, a török visszaszorításában a korabeli kifejezés számos eszközével értelmiségiek egész sora szolgálta. Egyetlen példa: Magyarország eddigi ismereteink szerint első tájtérképe a Tiszántúl Joannes Jansonius kiadásában 1658-ban megjelent térképe, s ezen a kartusban figyelemre méltó metszet látható : Keresztet tartó páncélos vitéz és kihúzott karddal török katona, a török oldalán pedig letiport keresztények és égő házak. A térképet ismertető Plihál Katalin megállapítása szerint a kezdeményező Borsai Ferenc (inkább Borsáti) lehetett, aki a Jansonius nyomdában készülő katekézis fordításában is részt vett. Ha meggondoljuk, hogy 1658-ban a Tiszántúl térségében Ali budai pasa vonul fel és a fejedelemség határán II. Rákóczi György harcol a törökkel, Borsáti a Rákócziak embere, akkor ez a térkép azonnal általánosabb jelentést nyer. Zrínyi pedig éppen ekkor, 1658-ban írja tájékoztató, felrázó szándékú leveleinek egyik legfontosabb csoportját: „elveszett az ország karja, Pannónia jobbja, sőt a keresztény országok pajzsa Erdély... földúlt városokat, templomokat látni ott" „De ó jaj, már a szomszédban ég Ucalegon háza." S ez az általánosabb jelentés szoros összefüggésben van a politikai akciók tényeivel: Rákóczit a királyság magyar főméltóságviselői biztatják, ha harcba száll a török ellen, kirobbanthatja a nemzetközi törökellenes háborút, példájára hivatkoznak az európai segítséget