Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
amely a külföldre járók között kevésbé volt képviselve : a nemesség, és a falusi papság. Talán nem véletlen, hogy az ismert pozsonyi egyetemi hallgatók között tekintélyes nemesi családok sarjai, papok, külföldiek és talán csak egy mezővárosi polgárfi volt kimutatható. 7 Nem biztos azonban, hogy létszámuk elegendő lett volna egy egyetem fenntartására. Az egyetemet végzettek iránti szükséglet kérdését azonban újra meg kell vizsgálni. A teológiával röviden lehet végezni. Elsősorban a koldulórendek igényeltek magasabb fokú ilyetén tudást, amelyet részben rendi főiskoláikon, részben külföldi egyetemeken kaphattak meg. 8 Jelentősebb számot a teológusok nem képezhettek. A római és kánonjogi ismeretekre már valóban volt igény, elsősorban a királyi kancelláriában és az egyházi szentszékeknél. 9 Feltűnő azonban, hogy a bíróságoknál — néhány esetet kivéve — alig fordul elő egyetemet végzett, azaz fokozatot szerzett jogász. 10 A hazai szokásjog uralma, amely a „gyakorlati jogászok" hitbizományává tette a jogi pályát nem talált sok helyet a „tudós jog" számára. Az eljárás jogban kialakult szóbeliség szorosan összefüggött a hiteles helyekkel, és ez segített konzerválni a szokásjogot. 11 A hiteles helyi személyzet és a bíróságok közti összefonódás egységes réteget hozott létre 12 , amely ugyan nem vesztette el fogékonyságát római jogi elvek átvételére 13 , de az általa értelmezett és alkalmazott jogot nem lehetett egyetemen megtanulni. Diplomás orvosokra még kisebb szükség volt. A hazai orvosok gyakorlatilag kivétel nélkül az uralkodó, és egy-két egyházi és világi főméltóság háziorvosai voltak. A XV—XVI. század fordulóján már olykor hallunk városi orvosról is, különben a betegeket szerzetesek, apácák, és főként a borbélyok gyógyították. 14 Igen ritka az orvostudományt tanuló magyarországi külföldön, és ezek sem jöttek mind haza. 15 A legtöbb ismert (és zömében külföldi születésű) orvos hazánkban szakmáján kívül időt tudott más tevékenységre is fordítani, pl. a kereskedelemre. 16 Az artes fakultásán végzettek választhatták a papság mellett a tanítói pályát is. Minden jel arra mutat, hogy a középkor végén már nagyon sűrű iskolahálózattal számolhatunk, ahol természetesen igen nagy különbség lehetett a falusi és városi, káptalani stb. iskolák között. 17 A kisebb iskolák tanítói között voltak olyanok, akiket litteratusnak neveztek, voltak akiket nem. 18 A pásztói tanító litteratus volt, 19 a sárospataki krakkói baccalaureus 20 , hogy két mezővárosi példát említsek. Budán találunk épp úgy baccalaureus iskolarektort, mint kiválóan képzett magistert. 21 A legképzettek tehát inkább a jelentősebb iskolákhoz kerültek. Legyen szabad azonban egy példán megvilágítani ezt a kérdést. A naplóíró budai polgárfi Kakas János bécsi baccalaureusság után 1507. január 31-én szerezte meg Krakkóban az artium magister fokozatát, majd néhány hét múlva, március 12-én kinevezték az egri káptalani iskola rek-
