Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
torának, úgyhogy büszkén írta: Itemrexi scholam AgriensemXXIIIIanno etatis mee. Egy évvel később Bolognába ment, majd 1511 október 8-án mégis Padovában szerzi meg a kánonjogi doktorátust. Hazaérve, néhány hónap múlva, 1512. március 26-án belép Szatmári György pécsi püspök szolgálatába, aki július 3-án pécsi kanonoknak nevezi ki. Kakas ekkor egy hónap híján 29 éves volt csak. 22 A példa azt mutatja, hogy egy eléggé jelentéktelen budai polgárcsalád sarja egyetemi diplomát szerezve azonnal talál magának képzettségének megfelelő, és nem is akármilyen megélhetési forrást: az egri káptalani iskola, amely bizonyára a fontosabbak közé tartozik, egy 24 éves fiatalember vezetése alá kerül. Kakas életpályája tehát azt is mutatja, hogy egyetemet végzettekre volt igény Magyarországon, és ezt az igényt a külföldi universitasok hallgatói nem voltak elegendők kielégíteni. Nagyobb részük ugyanis még a baccalaureus fokozathoz sem jutott el. 23 Ez ugyan összefügg fenti mondanivalómmal, azaz azzal, hogy nem feltétlenül tanulási célból jártak külföldre diákjaink, viszont gyengíti korábbi feltételezésemet, hogy szükséglet sem volt rájuk. Az nyilvánvaló, hogyha nincs elegendő fokozatot szerzett értelmiségi, a szükségletet hazai iskoláinknak kellett kielégíteni. Az, amit városi és mezővárosi iskoláink egy részének színvonaláról tudunk, az valóban azt bizonyítja, hogy az egyetemi artes fakultásokat megközelítő szinten tanítottak itt. 24 Szükséges azonban azt is felmérni, hogy milyen létszámú értelmiségre volt egyáltalán igény hazánkban. Fügedi a középkori nemesség írásbeliségével kapcsolatban végzett erre számításokat, amelyeket zömében el is fogadhatunk. 25 Meg kell azonban jegyezni, hogy a kancelláriai, kúriai, megyei és hiteles helyi jegyzői karba egyáltalán nem csak nemesek tartoztak, hanem városi, mezővárosi polgár, ill. jobbágynak is, mint ahogy a nemes származásúak zöme is kisebb birtokosként kezdte pályáját. 26 Ebből megint arra lehetne következtetni, hogy a nemességben oly kevés lehetett a „középfokúan" képzett is, hogy akár a káptalani kanonoki stallumokban, még a nemesség számára létfontosságú bíróságoknál is nem nemesi származásúakat kellett igénybe venni. Ezzel szemben nem biztos, hogy egy tekintélyes földbirtokos vállalta volna a kötött hivatali munkát, noha ez újabb birtokszerzésre nyújtott volna alkalmat, ahogy Werbőczy és társai példája mutatja. Sokkal lényegesebb, hogy Fügedi nem vette az értelmiségnél az ügyvédséget figyelembe, noha — ahogy ezt régóta vallom — az ügyvédség a középkori értelmiség problémájának megoldási kulcsa. 27 Középkori okleveleinkben megemlített ügyvédeket három csoportra oszthatjuk. Az első olyan ténykedést végez, amely nem igényel sem komolyabb szokásjogi ismeretet, sem oklevélszövegek elolvasását és megértését: pl. kiküldik egy visszafizetendő lejárt kölcsön átvételére. Ezek is ügyvédvalló levéllel igazolták magukat, mint a perben fellépő prókátorok, de
