Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Hóvári János: Forgách Ferenc és a szultánfiak

Hóvári János FORGÁCH FERENC ÉS A SZULTÁNFIAK A 16—17. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb alkotása Forgách Ferenc 1541-ig visszanyúló „Commentarii"-ja. Ez nemcsak mint történeti tényeket felsoroló alkotás jelentős, hanem egy olyan historikus összegzés, amely fontos magyar gondolkodás-, ill. bölcselettörténeti forrás is atekintetben : miként gondolkoztak a 16. század második harmadának magyar humanistái a történelmi mozgatóerőkről.

1 A kortársak közül legradikálisabban Forgách lépi túl az annales és a memoár kereteit —• ami uralkodó a korban — s fejti ki véleményét a történelem alakulásának okairól. Nézetei természetszerűleg a korabeli reneszánsz bölcseletből táplálkoznak, amelyben — szemben a korábbi keresztény történelemszemlélettel — nagy szerep jut a személyiségnek. Megmarad ugyan a történelem finalitásáról alkotott nézet, hogy az az isteni akarat beteljesülése, de az ehhez vezető úton nagy jelentőséget tulajdonítanak a sorsot befolyásoló történelmi személyiségnek.

2 Forgách kortársai és elei történetét a személyiségükön keresztül ítéli meg.

3 Ezért fontosak — a sokak által kimondottan becsmérlőnek tartott részletek munkájában — az egyes magyar történeti nagyságok jelleméről. Mindezt kivetíti a korabeli nagybirodalmak történetére is. A Habsburg sikertelenségeket Miksa császár uralkodásai kvalitásainak hiányával magyarázza. Ugyancsak igen sötét képpel festi le II. Fülöp Spanyolországát. A „Commentarii" fejezeteiben vissza-visszatérő motívum Szülejmán szultán, mint a nagyformátumú, kiváló kvalitásokkal bíró uralkodó, aki például szolgálhatna bárhol Európában.

4 Forgách természetesen az oszmánokat tartja a magyar állam széthullásának okozóinak, ez azonban nem gátolja meg abban, hogy a birodalom történetét elfogulatlan tárgyilagossággal vizsgálja. Mivel Szülejmán szultán — Forgách számára — a korabeli európai uralkodók legkiválóbbja, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a neves historikus igen alapos ismeretekkel bírt az oszmán birodalomról. Az emberi életsorsok iránti szinte már poétikus igényű érdeklődése Szülejmán szultán és a fiai közötti harcok részletes leírásában is megmutatkozik. E küzdelmeknek a lényegét a következőképp foglalhatjuk össze.

5 1533-ban Szülejmán szultán az anyja Hafisze kérésére az első feleségé-